Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában
ja is megfigyelhető, legalább még egy, az Egy orvos naplójábólboz hasonlítható tárcaszerű novellát97 írt A Hétbe, Az emberi lélek címűt, mely cselekményét tekintve konvencionálisnak, sőt banálisnak nevezhető, az elmélkedő, fölvezető részek viszont figyelemre méltóak. így a bevezető is, mely összefoglalja a betegségre és egészségre vonatkozó diagnózisok relativitását.98 Ez a relativitás bírhatná rá a tudományokat mind kutatói módszereik, mind az elért eredmények, mind következtetéseik helyes értékelésére. Az elbeszélő számára „az ember benső világa tele van rejtelmekkel”, mint a jungi vagy (kisebb mértékben) a freudi pszichoanalitikus iskolák szerint. A végső következtetés a kudarc beismerése: még arra sem képes a tudomány, hogy biztosan megállapíthassa a betegségnek nem egyszerűen természetét, hanem puszta tényét. ^9 A hazugság című novella főszereplőjének személyiségét sem határozhatjuk meg könnyen. Habár a szöveg végén szanatóriumi ápolók szállítják le a vonatról, nem derül ki, hogy őrült művészről vagy művészi tehetséggel megáldott őrültről volt-e szó.100 Az emberi lélek említett részleteit tekintve nem dönthető el a kérdés, ugyanakkor azt sugallhatja a szöveg, hogy nincs döntésre szükség. Mindkét személyiségformát egyszerre hordozhatja az elbeszélő fantaszta útitársa. Az űtitárs elbeszélőként viszonylag gyakori Lövik műveiben. Az Amadeus című novellában101 is ezt a szerepet játssza, de a Vándormadár rendkívül gyakori és motivikusnak is nevezhető vonatútjainak párbeszédeiből és monológjaiból102 szintén az elbeszélés olyan egyénien értelmezett technikáira lehet következtetni, amilyen majd Krúdy Gyula Az útitárs című 1918-as regényében olvasható. A vonat a Vándormadár főszereplőjének életében fontos szerepet játszik, szinte szenvedély fűzi ehhez a közlekedési eszközhöz Illésházyt.104 A Szerafin című novellában szép élethazugság és egyenes, unalmas életigazság dilemmáját boncolgatja Lövik,105 bár a forma ezúttal fontosabb lehet, mint a tartalom, hiszen naplószerű önéletrajz szimulációjáról van szó. A szöveg, mint a sors, az élet igazolása születik meg az elsődleges értelmezői szinten. Ennek a szövegnek a születése, szerzője általi olvasása és értelmezése adja a cselekményt. A lelki jelensé97 Lövik novelláit az elbeszélői szerkezet bizalmaskodó megszólításai, kiszólásai közelítik Thomka Beáta szerint a tárcához. 35. jegyzet 67. old. 98 „Betegnek lenni, (...) éppen olyan viszonylagos, mint az erkölcs vagy a gonoszság. (...) Itt is a többség dönt, kérdés azonban, igaza van-e a nagyobb számaránynak?” 25. jegyzet 181-182. old. 99 ....véges emberi elménkkel nem tudjuk me gállapítani, ki a beteg, ki az egészséges, talán azt, hogy a szenvedő lélek hasonlatos a fájdalmában gyöngyöt szülő kagylóhoz (...) Annyi bizonyosnak látszik, hogy az ember benső világa tele van rejtelmekkel, s mikor azt hisszük, hogy egy kérdését megfejtettük, akkor vagyunk a megoldástól a legtávolabb." I. m. 185. old. im I. m. 220—225. old. 101 Lövik Károly: Asszonyfej. Elbeszélések. Grill Károly Kiadása, Budapest, 1926.117-118. old. 102 95. jegyzet 17-23., 40-45. old. 103 Krúdy Gyula: Az útitárs. In.: Krúdy Gyula Összegyűjtött művei 12. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2008. 202-260. old. km 96. jegyzet 138-142., 144-145., 160-162., 174-175. old. 106 62. jegyzet 22-23. Ugyanezt a témát dolgozza föl a humor nézőpontjából a Zöldkő. I. m. 119-127. old. 171
