Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában

elemeivel bővített mese főszereplőjében, a halált hozó kutyában ismer magára az elbe­szélő újságíró: nem a kutya öli meg az em­bereket, de a nyomában pusztulás jár, akár­csak a tudósítónak.55 Az álom vonja össze a babonás hiedelem és a valós történések motívumait.”56 A kritika anomáliáihoz visszatérve Iro­dalmi távijában a rosszindulattal magyaráz­za, s a líra hiányára vezeti vissza, hogy a kor­társ magyar irodalom steril és tökéletes. Lírán ezúttal elsősorban nem műnemet ért, hanem.az irodalom eredendő „forrá­sát”, melyet a drámának és az epikának is hordoznia kellene. S miért van rá minden területen szükség? Lövik szerint azért, hogy a művészet ne távolodjon el az élettől, a világtól.57 Annak a technikai tökélynek, a logikus középszernek a hibáira hívja föl a fi­gyelmet, melyet Földényi F. László illet kritikával, a magyar irodalommal kapcsolat­ban. A Hét 1907 utolsó évfolyamában Lehár Ferenc A víg özvegyének sikere kapcsán foly­tatja az Irodalmi séta ban megkezdett gon­dolatsort.58 A századik előadásához érke­55 45. jegyzet 111-120. 56 35. jegyzet 64. Vö. ezzel Eisemann György: Verdoppelung, Verwandlung, Phantastikum. In. Uő.: Die Wende zur Moderne 1882-1895. A kéziratot a szerző hozzájárulásával hivatkozom. 57 25. jegyzet 388. old. 58 Lövik Károly: A víg özvegy I. m. 443—445. old. Syrion néven. 59 I. m. 444. old. 60 „Lehár diadala tulajdonképpen súlyos veresége a komolyabb színezetű törekvéseknek. (...) irodalmi s művészeti életünkre nézve valóságos katasztrófának tekintem A víg özvegy sikerét." Uo. 61 „És látom, amint a víg özvegy a termékenység termékenységével szaporodik, terjeszkedik, belopózik a festészetbe, az építészetbe, a zett operettet kortörténeti eseményként határozza meg, mivel nem "pusztán műfaji kiválósága jellemző immár rá, hanem befo­gadásának zajos sikertörténete is, e kettő viszont a kort jellemzi, melyben pályáját megfuthatta. Ebben elsősorban a szerző ér­demeit látja: „nem a műfaj emeli az írót, hanem a poéta a műfajt.”59 Alapvetően mégsem lelkesedik az operett sikeréért, mivel véleménye szerint közönségsiker te­kintetében ez volt a budapesti saison egye­düli attrakciója, hiányoztak mellőle az iro­dalom drámai alkotásai, de a zenedráma egyéb sikerei is.60 Végül érzelmes hangot megütve ítéli el a cikk elején kortörténeti fontosságúnak nevezett művet, de úgy, hogy kiinduló megállapításai igazak marad­nak: A víg özvegy valóban kortörténeti jelen­tőségű, egy olyan koré, mely nem vagy csak igen kevéssé értékeli az esztétikumot.61 Ugyanúgy egy korszak szimbólumává vál­hat, mint Zrínyi kirohanásának olajnyoma­tos képei vidéki vendégfogadók vagy szál­lodák szobáiban, ahogy erre több novellá­jában utal Lövik,62 aki ugyanakkor maga is tudományba, a társadalmi életbe, kiszorítván onnét minden egyebet, elsősorban a művész hitét, hogy könnyedségen, pajzánságon, mókán kívül egyéb figyelemre méltó dolog is van a világon. Ez az oka, amiért nem tudok örülni a Lehár megérdemelt sikerének, (...) s amiért egy nagy zenei tehetség megnyilatkozását kártékonyabbnak és rosszabbnak tartom Zerkovitz és Kucsera urak összes bűneinél." Uo. Karl Kraus és Hermann Broch hasonlóan ítélték meg az operettet. Hermann Broch: Hofmannsthal és kora. Szecesszió vagy értékvesztés? Helikon Kiadó, Budapest, 1988.60-61., 163., 219-221. old. 62 Tor., Nászhónap. In. Lövik Károly: Leveles láda. Elbeszélések. Singer és Wolfner kiadása, Budapest, 1901.7., 47. old. 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom