Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában
séget eredményezheti, főképp, ha a művész még az „írók által olvasott írók” között is szemérmes tartózkodással volt csupán jelen. Krúdy Gyula életművének jelentős részét teszik ki a visszaemlékezések, portrék, melyekben a krónikás és a riporter nézőpontjából örökítette meg a magyar társadalom-, politika- és irodalomtörténetnek az első világháború és Trianon tragédiájával oly gyorsan régmúlttá váló időszakát. O volt az a szerző, aki szinte Balzac Emberi színjátékét idéző teljességgel és részletességgel kísérelte meg a múló és az elmúlt időt - gyakorta annak tanulságaival együtt - megőrizni valamely kérdéses térben és időben tételezett utókor számára. Különösen tanulságosak lehetnek íróportréi, melyek gyakorta szerzőjük irodalmi hangoltsá- gáról mondanak el többet, mint alanyukról. A visszaemlékezések sorát mégsem a világháború után írt portrék nyitják, hanem az 1913-as A vörös postakocsi, melyben (és a későbbi postakocsi-regényekben) átesztéti- zálva jelennek meg a századforduló magyar irodalmának, történetének, politikai életének képviselői, s ebből a műcsoportból mutatnak tovább az olyan közvetlenül memoárszerű alkotások felé, mint A tegnapok ködlovagjai vagy az Ady Endre éjszakái. Krúdy alaposságát és körültekintő figyelmét tekintve legalábbis elgondolkodtató, hogy a dolgozat alcímében szereplő Lövik Gyuláról milyen mennyiségű és minőségű emléket őrzött meg. Föltehetőleg^ vörös posta7 Krúdy Gyű la: Összegyűjtött művei 9. Regények és nagyobb elbeszélések 5. A vörös postakocsi. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2007. 278-279. old. 8 Krúdy Gyula Összegyűjtött Művei 10. Regények és kocsi híres jelenetében bukkan föl a Krúdy életműben először Lövik Károly egy rövid említés erejéig, midőn Dideri-Dir, a Boni- fácz Béla meghatározása szerint „stréber” írónő a kortárs fiatal magyar írók-költőkegy viszonylag hosszabb fölsorolásába Lovikot is beilleszti, mint olyan ifjú művészt, akibe szívesen szerelmes lenne azért, hogy A Hét hasábjain együtt vagy váltakozva jelenhessenek meg a műveik.7 Lövik A Hét belső munkatársi körébe tartozott. Fontosabb ennél, mert talán Krúdy Lovik-értelmezé- séhez, megértéséhez visz közelebb, az Őszi utazások a vörös postakocsin című regényben szereplő rövid említés, ahol Alvinczi Edu- árd nem íróként, hanem a „Vadászújság” fló- rát-faunát alaposan ismerő „tudós” szerkesztőjeként emlékezik meg az íróról.8 A Kékszalag hősében szintén Alvinczi kapcsán említtetik Lövik, aki ilyenformán azok közé a Krúdy-hősök közé sorolódik, akik „éppen ott voltak”, ahol valami történt. Rezeda Kázmér készíti neki a meghívót a céllövő versenyre,9 mint a Vadász- és Versenylap szerkesztőjének. A regény vasúti utazást leíró jelenetében közelebbről megismerheti az olvasó Krúdy Lovikját. Megtudhatja róla, hogy „nagy tehetségű író” ugyan, de a kupéban „sem vette le a vörös kutyabőr kesztyűt”, s lapjának arisztokrata szerzői között szívesebben utazott volna, mint „a dohánybüdös írói körben.”10 Mindez parvenü sznobságot is jelezhetne, Lövik viselkedése azonban az írói mesterségre szemérmesen büszke alkotót is idézheti, nagyobb elbeszélések 6. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2007. 267-268. old. g Krúdy Gyula: Utazások a vörös postakocsin II. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977.358. old. io I. m. 366. old. 155
