Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Lovik Károly válogatott elbeszélései
- Érdekes. Tovább beszélgettek; a fácán közben megsült, egy szál petrezselyemel a csőrében, szomorú, bocsánatkérő arckifejezéssel jelent meg az asztalon. Csobánc egy percre lebocsájtkozott a pincébe tett, vett és végre csakugyan talált egy üveg bort, a melyet jobb időkben gondosan elásott a fal mellett, egy keresztecskével megjelölt helyre. Ó-bor volt; rajta reszketeg betűkkel az évszám, Csobánc dédapja kezéből. A látogató éhes volt, és igy a fácánból csak nyak jutott a lovagnak, a sovány fácánnyak, a mely kemény és vigasztalan volt, mint egy szilvafa ága, de a vendég mosolygott és ez a mosoly mintha egy kissé megpuhitotta volna a madár csigolyáit.- És ön hogy vetődik erre, madonna? - kérdezte Csobánc, és úgy érezte, mintha a kastély fóltámadt volna poraiból, a falakon újra, ezüst és arany tálak csillognak, a karzaton cigány játszik, és a szomszéd termekben táncolnak. - Rokonai laknak mifelénk ?-Ah! én? Nos, őszinte legyek? Ej, de hát miért ne? Tehát: az uram kitette a szűrömet, igen a szó szoros értelmében kitette a szűrömet mert színésznő akartam lenni.- Színésznő?- Igen. Furcsa, nemde? Már választottam is színpadi nevet. Hajmási Cicelle. Szép név ugyebár?- És tudja-e, madonna, hogy önnek gyönyörű lába van ehhez a szép névhez?-Tudom, lovag! Agazdasszony kaján arckifejzéssel jelent meg, leszedte az asztalt, azután a pipatóriumot tűz mellé állította, rátette a bort, felsóhajtott és jóéjtszakát kívánt.- És most hová tart? - vette föl újra a szót Csobánc lovag. - Nyilván külföldre?- Bécsbe utazom! A nyáron egy olasz énekmester, egy márki, a ki nem kenyérkeresetből, hanem szenvedélyből foglalkozott a zeneoktatással, járt nálunk, az fedezte föl a hangomat. Ért ön a zenéhez? Énekeljek valamit?- Be kell vallanom, a zenéhez nem sokat értek. Az egyetlen hangszer, a melyet kedvelek, Aeolus hárfája. Hallja? Most is muzsikál a háztetőn; néha egész éjjel elhallgatom, és arra gondolok, miért éltem?- Milyen különös gondolat! Önt bizonyára sok csapás érte?- Igen, madonna.- Kártya? Politika ?- Asszonyok - felelte Csobánc és mosolygott deres bajusza alatt. - Mindenemet az asszonyok hordták széjjel! 115
