A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

— És ez az, hogy csakugyan horkol valaki a pad alatt. Ebben a pillanatban megragadta Puss karját. A pad alól hirtelen egy vörös fej jelent meg, és két szemével kísértetiesen, borzasztó kifejezéssel meredt reájuk. Vörösesbarna, sajátságos föveg vette körül e fejet, melynek elöl kerek bádoglapocska képezte idegenszerű díszét. E bádoglapon pedig titokzatos jelvény gyanánt állott e szám: „333”.

— Figyelj! - suttogta a tábornok.

Visszafojtották a lélegzetüket.

— Gentóg! - mondotta a fej, mintha tompa sírboltból jőne a hang.

X. fejezet Gentóg!

— Gentóg! - mondotta még egyszer a fej.

Két lépést tett előre, és meglátta a foglyokat.

— Ájvej! - szólt ismét, és lefelé legyintett kezével. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki a tábornok tüdejéből.-Tehát ön tud németül? - kérdezte örömmel a vadat.

Ezentúl a társalgás német nyelven folyt tovább. Megtudták, hogy a vadat Honfi Dórának hívják, hogy világot járt, magas színvonalú ember, aki messze kiemelkedik a bu-da-pest-i sivatag őslakóinak sorából. Elmondta, hogy az itt elérhető legmagasabb állást, a „Hor-Dhár”-i, vagy „khöz-szol-gha”-i hivatást tölti be: - utána közvetlenül a Főserif, másként Főszerkesztő következik, aki az emberáldozatokat végzi. Bejárta és ismeri az egész hegyvidéket: - volt a Retek utcában, és veszekedett a külső Váci úton: - behatolt az Erzsébet tér rengetegeibe, és egyszer egy levelet vitt Braun Sándornak, a vá-Ros-ligeti cserjéken keresztül.

— Ne tessék félni - mondta aztán jóakarattal -, ismerem én itt a járást. Megvárjuk, míg azok reggelizni mennek, és aztán nyugodtan elvonulunk a másik szobán át. Csak tessék rám bízni.

Meg voltak mentve!

XI. fejezet

Kon-Flis-on a Thököli úton át

Meg voltak mentve!

Egy óra múlva Puss, a tábornok és a hor-Dhár ott álltak a Gizella út elején, ahonnan egészen a Pályaudvarig beláthattak a tartomány szívébe. A tábornok közölte Dórával merész útitervüket.