A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Ezután betért az egyik zenés kávéházba, oldalt leült egy kerek asztalka mellé, és aludttejet rendelt. Barátságosan és biztatóan nézett a pincérre.- Nem ismerem én magát valahonnan? - mondta neki.- Nem tudom, kérem - mondta a pincér.- Pedig úgy hiszem, ismerem. Nagyon ismerős. Biztosan tudom, hogy láttam már.- Igenis, jövök - szólt át a pincér hangosan az egyik asztalhoz, és elsietett. Apám most körülnézett, szemügyre vette a közelében ülőket. Két szép nő volt és valami katona. A katona ravaszul hunyorgó szemekkel előadott valamit, és a nők időnként hangosan kacagtak. Apám figyelt, nem értette a dolgot, de mikor az egyik nő hátradőlve a kacagástól, véletlenül rápillantott: ő is barátságosan és melegen elmosolyodott, éreztetni akarta, hogy a tréfa jó és érdemes nevetni rajta és a katona nagyon derék, kedves, okos, szellemes ember. De a nő abban a pillanatban elkomolyodott, és elkapta a fejét. Most muzsikálni kezdett a zenekar, egy frakkos művész előrejött a dobogón, és valami dalt énekelt. Apám levette a szemüvegét, és úgy figyelt. Nem értette a dalt, de azért helyeslőén bólogatott, és mikor vége volt, hangosan és lelkesen azt mondta:- Bravó! De azonnal elhallgatott, és zavartan nézett körül, mert senki nem ismételte a helyeslést. Az emberek diskuráltak, és nem figyeltek oda. Megint összetalálkozott tekintete az előbbi asszonyéval, és megint mosolygott, mintegy jelezve, hogy nagyon tetszett neki a dal. Arra gondolt, hogy ha valamiképpen beszélhetne ezzel a nővel, elmondhatná neki, hogy az ő feleségéhez hasonlít - de aztán eszébe jutott, hogy nem tudná megmondani a nevét, ha kérdeznék. Fizetett, felvette a kabátját, és a botot kezébe vette. Az ajtónál habozva megállt - visszafordult, és odament ahhoz a frakkos művészhez, aki az imént énekelt.- Bocsánatot kérek —mondta mosolyogva-, nem lehetne megtudnom, ki szerzetté azt a dalt? Az pedig értelmetlenül nézett rá.- Nem tudom - mondta végre.- Mert azt gondoltam, hogy talán a fiam. És hogy a másik nem felelt:-Tudniillik a fiam is írt dalokat, azt gondoltam, hogy talán... Nagyon szép dal, mindegy. Igazán nagyon szép. És nagyon szép volt az előadás is. Bocsánatot kérek. 487
