A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

IV. "Minden másképp van"? - Karinthy Márton: A vihar kapuja. Színművészeti főiskolások '68–'73. Egy családregény eleje

Komis: Miért, te nem ismered meg arról, aki szembejön, hogy zsidó vagy nem?

Marci: Megismerem, de nem úgy ismerem meg, politikai értelemben vagy faji, vallási alapon, hanem inkább szellemileg, mint egy érdekes embert. Nem a zsidósága, hanem a szellemi értékei miatt érdekel.

Komis: Akkor még most is gyerek vagy. Ott tartasz, mint én tízéves koromban, amikor azt gondoltam, én csak azokkal barátkozom, akik érdekes emberek, és hogy zsidók vagy sem, annak semmi jelentősége nincs, mert az úgyse látszik rajtuk. Ilyen nincs. Nyilván azért találkozol épp vele, és azért érdekel, mert hasonló a kultúrátok.

Marci: Engem azok is izgatnak, akikről nem lehet megállapítani.

(Szünet)

A korabeli kávéházban, nagyapámék környezetében, mindig zsidóztak, de barátian. Mint akik asszimilálódtak. Ilyen-olyan zsidó, mondták valakiről, de sosem általánosan értve, kirekesztésként, pláne pogrom-értelemben, hanem mindig egyedi tulajdonságként.

Komis: Te zsidónak érzed magad?

Marci: Nem.

Komis: Soha nem is bántad, hogy az vagy?

Marci: De, nagyon érzékenyen érint minden holokauszttagadás, vagy mint megoldhatatlanul újra és újra felbukkanó probléma. A naplóm a tanúság rá.

Komis: írsz naplót?

Marci: Te azért találtál szövetségeseket a demokratikus ellenzékben, mert erős a zsidóságtudatod. Meg az elmondottak alapján is nyilvánvaló, hogy oda kapcsolódtál, a zsidóságodon keresztül. Engem viszont a zsidók, talán apám miatt, soha nem szerettek igazán.

Marci: Tamás, többször is említetted az apámat. Nekem viszont a te apádról van egy gyerekkori emlékem. A Balatonnál nyaraltam, és anyám lehozta őt kocsin. Köszönésképpen az egyik kezéből kihúzta a másikat, és hiányzott az egyik ujja. Ez egy vicc volt. Kedves bácsinak tűnt, tudtam, hogy némelyest a családhoz is köze van.

Ascher: Apád a térdén ül gyerekkorában egy fotón.

Marci: Az én apám sokkal tovább élt, és főiskolai időszakomat meghatározta a jelenléte, élősúlyban is, és szellemileg is rám nehezedett az ő nyomása. Mi volt akkor erről a te véleményed?

Ascher: Nem foglalkoztatott ez engem. Egy dologra jól emlékszem, hogy nagyon bosszantott az a színdarabja, amiben Márkus László egy modern művészt játszott. Művésztársaságban játszódó darab volt. Előbb jelent

813