A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
más munkákkal (perfekt olasz és német) igyekezett ott némi jövedelmet nyerni. Visszatérve mindazonáltal diplomájával elhelyezkedni nem bírt, a fajvédelmi törvény miatt. Ezért, Versényi Péter névre magyarosítva, egy a rendelettől nem érintett barátjával, Szendrey Pubival ők ketten villamos javító- és szerelőműhelyt nyitottak (Dessewffy u. 33.), egyidejűleg fiunk Deutsch iMagdával házasságot kötött. Amiről megemlítem, hogy azalatt is, míg nőm és anyósom menyünket nem fogadták és vele nem érintkeztek, annak vagyontalansága és szerény származása miatt, kijelentve, hogy egy Lefkovitsék nem ülhetnek le egy Deutsch lánnyal, én ezen időszakban is külön és titokban tartottam velük a kapcsolatot, amit szegény jó fiunk, ha élne, szintén igazolhatna. Ezen helyzet egészen kis unokánk, az aranyos Gyöngyike megszületéséig állt fenn. Fiunkat 1942. ápr. 23-án hívták be Alsódabas elosztótáborba, mint kiseg. munkaszolgálatost, és onnan 101/7 századdal 257/58 tábori postaszámon volt megtalálható. Utolsó levele kelt aug. 4-én, melyben írja, nagyon bízik a jövőben, közeli viszontlátásban, csókolja feleségét, drága szüleit, milliószor tündérszép kislányát Gyöngyikét. Következő tábori lap jött november hó 23-án, kelt nov. 4. „Tisztelt Asszonyom, nekünk jutott a fájdalmas feladat, hogy értesítsük férje, Versényi Péter, ez év okt. 30-án Novigram Gescsiki helységben szívgyengeség következtében elhunyt. Hivatalosan a kiegészítő parancsnokság fog felvilágosítást adni, de ha hazaérkeztünk, természetesen mi is megkeressük. Őszinte részvéttel Dr. Frank Ernő, Dr. Mezei Róbert.” Erről többet előadni nem óhajtok, azóta én egy roncs vagyok, nem ember, és nyomorult megtiportként tengődök a világban, és ez már nem fog változni. Tisztelt Elvtársak, az életem, ha szabad így kifejeznem, én elherdáltam. Függvénye lévén egy családnak, mely törekvéseimet nem érti meg, és nem tud más hivatást elképzelni, csakis a rövidáru-kiskereskedést, ami, valljuk be őszintén, a vevők, különösen a fővárosban beszerző paraszti elem becsapása (kendőáruk, pamut- és flórharisnya stb.), olyan üzleti fogásokkal és csalárd trükkökkel, amelyekben főként anyósom, özv. Lefkovitsné nagy mester, de ezt itt leírni nem akarom. Ezen ügyekkel én közösséget nem vállalhatok, úgy is, mint 1945-től az egyesülésig Szociáldemokrata tag. Egyben pártügyem elintézése mellett, mit újfent figyelmükbe ajánlok, kérem, szíveskedjenek segítő kézzel utánam nyúlni, és odahatni, hogy engem a GySEV társasághoz pályamesteri állásba, segédtiszti rangban haladéktalanul visszahelyezzenek. Noha idős, 65 éves ember vagyok, én e munkát a fenti vonal bármely szakaszán, legyen az Győr-Csorna-Sopron, avagy megszállt területen, Baumgarten-Neufeld an der Leitha-Ebenfurt között, a legádázabb körülmények, úgymint vihar, esőzések, aláázások idején, vagy 742