A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Pontosan tíz órakor kürtszó, s a gyűrű belsejében megjelenik a honvédség vezérkari főnöke, vitéz Bényi Hugó, a világháborús hős, a Mária Terézia Rend lovagja, rohamsisakosan, vállszíjjal, csizmában, kitüntetésekkel, vele tábor­nokai és főtisztjei, hasonló harci díszben. A felsorakozott egységek parancs­noka szoborrá merevedve, tisztelegve jelentést tesz, aztán vigyázz, pihenj, vi­gyázz, fegyvert vállra, jobbra nézz, itt most már minden tökéletes fegyelem­ben és élesen és sarkosan történik, semmi bizonytalanság, lazaság, vacakolás. Vitéz Bényi keményen megindul az illemhely felé, nyomában kísérete. Erő­teljes mozdulattal, megelőzve segédtisztjét, maga rántja fel az ajtót, és pisz­tolyát megmarkolva elsőnek lép a kis épületbe. A nénit, aki most is ott kuco­rog és nyöszörög, félretolják, s a vezérkari főnök személyesen vizsgálja át a fülkéket, sorra egymás után, felcsapja a deszkát, a csészébe pillant, lehúzza a vizet, majd a következőbe nyit be, ugyanilyen alaposan járva el. Amikor a fo­lyosón végül ama bizonyos fülkéhez ér, ahonnét eközben is kihallatszik a sza­kadatlan üvöltözés, és lent a nyíláson át ki-kivillan a sötét szőrcsuha, vitéz Bényi szaporán elsiet az ajtó előtt, ujjával kétszer kurtán megkopogtatja, és így szól be, igen határozottan, ellentmondást nem tűrve:- Na most aztán elég legyen! Gyorsan ki a túlsó oldalon, újabb kürtszó, lefújás, vigyázz, balra át, irány utánam, század indulj, a vezérkar a várakozó gépkocsikba ül, elmenetel a gyalogság, elkarikáznak a kerékpárosok, elzakatolnak a páncélosok, löve- gek, elszállnak a repülők. A Gellért tér forgalma visszatér szokásos medré­be, autók, csilingelő villamosok, járókelők, bámészok; a szálló elé kiáll a por­tás, taxiért sípol. És a próféta is fújja tovább a magáét, elsüllyed ez a megfertőztetett város, és alámeríttetik a vizekbe, és halak és rákok, tengeri kígyók úszkálnak majd ott, ahol egykor e bűnös vásár kavargóit, és moszat lepi el, hínár szövi be a boltokat és márványcsarnokokat, melyekben adtak és vettek, és céda dáridókon mulatoztak, és a kéjlakok magas tornyain kivi­rágzik a lótusz. Tüntetések, verekedések, rendőrség, kardlapozás. Az egyik külső kerü­letben állítólag bele is lőttek a tömegbe, habár hivatalosan ezt cáfolják, mert, úgymond, csupán éretlen kamaszok sütögettek riasztópisztolyokat. Az ország lázas, forr, a hangulat robbanásig izzik. A külföldi turisták többsé­ge elutazik, viszont a világlapok tudósítókat küldenek. A kormány helyzete immár tarthatatlan, a miniszterelnök benyújtja lemondását. Hosszas tár­gyalás és számos eredménytelen kísérlet, közvetítő manőver után őfőmél- tósága katonákból és magas rangú állami tisztviselőkből, egyetemi tanárok­ból álló, pártok feletti kabinetet nevez ki, ismét a volt kormányfő vezeté­sével, ám több új miniszterrel, különösen a kulcsfontosságú tárcák - bel- ügy, hadügy, külügy - élére kerülnek kipróbált, tapasztalt szakemberek. A 736

Next

/
Oldalképek
Tartalom