A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Pap a Gellert téren

K

épzeljétek el, mesélte egy szombat estén Gabi (de talán nem is ő, hanem Jancsi vagy Gyuri vagy Peti vagy én), képzeljétek el, hogy a Gellért téri zöld házikóba egy napon különös alak veszi be magát. Pap vagy szerzetes, tán valamelyik rend tagja, vagy csak amolyan kósza barát, nem lehet pontosan tudni, mert bevonult az egyik fülkébe, a felügyelőnő már nem is emlékszik rá, mikor, és magára zárta az ajtót. Attól fogva nem látta senki, csupán a hangja zeng és recseg és süvölt ki, amint prédikál, s ha nagyon elfogja a hév, legföljebb csuhás karja lendül át az ajtó alatti nyíláson. Egész nap prófétái, éjjel se hagyja abba, amikor a házikót becsukják, a környéken jól hallani, a járókelők meg-megállnak, kissé messzebb, óvatosan fülelnek. Beszéde ugyan nem érthető világosan, csupán foszlányok, az ítéletet hirdeti, mely eljövend erre a városra, és mindenki megméretik, érdeme szerint, és jaj annak, akinek szíve könnyűnek találtatik, poklok lángjára vettetik, de hogy mikor lesz ez, és egyáltalán, kinek a nevében, megbízásából, s minő alkalomból, indítékból jövendöl, nem tudható, és nincs is kitől megkérdeni. A néni, ha netán valaki mégis firtatná, siránkozva panaszolja, hogy ő nem tehet róla, szegény özvegyasszony, itt mindig példás rend és tisztaság volt, neki csak kára származik belőle, mert amióta ez a dolog van, így mondja, az illemhely forgalma napról napra csökken, a vendégek inkább elkerülik, másuvá járnak.

Lassanként híre megy, mi folyik a Gellért téren, kíváncsiak sétálnak arra, kivált vasárnap sok az érdeklődő, némelyek családostul, gyerekekkel. Ámbár csak távolabbról figyelik, a túlsó oldalról, a villamosmegállótól vagy a szálloda bejáratától, Műegyetemtől, általában megjegyzés nélkül, de türelmesen, olykor órákig, s ha valamelyik neveletlen apróság hangoskodna, rögtön többen is lepisszegik. Már a lapok is feszegetni kezdik az ügyet, Az Est csípős glosszában tesz szóvá „bizonyos nyilvános helyeken bizonyos jelenségeket”, melyekre felhívja az illetékesek figyelmét, és hatékony intézkedést sürget. Mindez azonban legkevésbé se zavarja a fülkébe bújt papot, ő csak szónokol tovább megszállottan, kénköves láng pusztítandja el a büszke palotákat, amiket hiúságból emeltek, és kő kövön nem marad, és akik ma fennhéjáznak gőgjükben, megaláztatva csúsznak és másznak majd, mert nem lesz könyörület, és elszáguldanak az égbolton a tüzet okádó paripák.

732