A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
hetett tartani, hogy felborul. Parányi úszónadrágjával, amely alig takarta pocakját, szőrös mellkasával, hosszú, lomhán kaszáló karjával, örökös morgásával olyan volt, mint egy vén csimpánz - a fiatalok, akik nem ismerték fénykorában, kinevették, kicsúfolták. Tréning után a sportolók a zuhanyozóban szoktak összegyűlni, forró vizet csorogtatnak fáradt tagjaikra, s közben vég nélkül járja a bolondozás, heccelődés. Egy alkalommal tanúja voltam, mikor Mackó került terítékre. A kis Gribárszky egész komoly pofával azt kérdezte tőle: igaz-e, hogy részt vett a boszniai okkupációban? Majd az egyik fő tréfamester lépett oda hozzá, bizonyos Csigolya:- Mackó bácsi, kérem, biztos tetszik rá emlékezni: azon vitatkoztunk, meddig ért le a Kossuth Lajos szakálla? Eddig? Vagy eddig? A zuhanyozó csempés rekeszeiben kirobbant a röhögés, s félszeg cinkossággal, mint aki nem akar játékrontó lenni, Mackó is a többiekkel nevetett. Gonosz viccnek éreztem, és ma is feszélyez az emléke, de persze ott, a ha- hotázó ifjak közt én sem álltam meg komoly arccal. Beszéltek akkortájt egy furcsa históriáról is, bár én csak hallomásból tudok róla, a részleteket nem ismerem. Ez a pletyka Sándorfit egy egész fiatal, tán tizenhét esztendős úszólánnyal hozta kapcsolatba. A kislány, Garadnai Zsuzsa, nem volt nagy tehetség, csak afféle stafétatöltelék, amilyen minden egyesületben tucatjával úszkál a hírességek mellett. Egy versenyen láttam is, elég gyöngén végzett, de mikor kimászott a vízből, és lehúzta a gumisapkát: fitos orrával, szőke fejével, vékony porcelán figurájával valóban csinos volt - nem értettem, mi köze lehet ennek a hajas babának a negyvenéves, korántsem hódító külsejű fedezethez. A kislány apja sem érthette, mert állítólag azt üzente Mackónak, hogy ha nem hagyja békén a gyereket, lelövi. Ami nem is látszott egészen tréfadolognak, az illető ugyanis puskaműves volt. Akárhogy történt, a kislány ettől fogva láthatóan szökött Sándorfi elől, soha egyedül nem mutatkozott az uszodában, és ha az edzés után hazafelé indult az esti Szigeten, társnőibe karolt. A rossz nyelvek szerint Mackó ilyenkor a bokrok mögül leste. Egyszer a Krisztina téren pillantottam meg Sándorfit, úgy két óra tájban, állt a templom előtt, aktatáskáját magához szorítva.- Mit csinálsz itt? - kérdeztem.- Semmit - mondta. — Ide kell mennem valahová... És már búcsúzott is, befordult egy mellékutcába. Én a Dérynében ültem le, de míg az ebéd utáni feketémet ittam, az üvegen keresztül láttam, hogy újra ott áll a templom előtt, feszesen, sután szorongatva a táskát, és fölfelé pillantgat a Mészáros utcába. Ekkor jutott eszembe, hogy itt a közelben egy leánygimnázium van, és most ér véget a 730