A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
lánykoromban mindenki azt mondta, hogy színésznőnek kell mennem, olyan a mozgásom. Tanultam is Rózsahegyinél, de aztán férjhez mentem, a gyerek, minden: hogyan kezdjem el újra? Részvevőén bólogattam, de még mindig nem mertem az arcába nézni. O annál elfogulatlanabbul csevegett, a párna bojtjával játszva.- Mackó meg a barátai: örökké a csapat, a bajnokság, a kupa, a válogatott... Hiszen nem rossz fiúk, de néha olyan faragatlanok tudnak lenni... Nekem lánykoromban akkora társaságom volt, egy szabad estém nem akadt... Ha legalább volna valaki, egy intelligensebb valaki, akivel az ember néha elbeszélgessen... Én azt is úgy szeretem hallgatni, mikor maga magyaráz, Ferike; még ha nem értem, akkor is... Nem folytathattuk, mert csöngettek: a házmester jött fel valamiért, én meg elköszöntem. Utána pedig nem adódott többé alkalom, hogy kettesben beszéljünk. A vizsga itt volt a nyakunkon, tanulni kellett, finiselni, s még így is csak felét végeztük el az anyagnak. Aggodalmak közt eresztettem el Mackót az érettségire, de aztán nem lett semmi baj, szerencséje volt, és a tanárok is tekintettel lehettek sportolói érdemeire: általános elégségessel átengedték. Egy vastag, bordó pulóvert kaptam tőle ajándékba, s később hallottam, hogy az állásában előléptették. A vizsga után nem jártam többé náluk, csak az uszodában találkoztunk. A háború akkor már egyre közelebb került az országhoz, volt mindenkinek elég baja. Mackót is behívták, de az úszószövetség közbenjárására csak valami könnyű egészségügyi szolgálatra, ettől nyugodtan folytathatta az edzést. Mikor a németek bevonultak, teljesen elszakadtunk egymástól. Fáy Bélával ellenben többször találkoztam, még később a nyilas időkben is; főhadnagyi egyenruhában járt, bár tudomásom szerint, nem volt tiszt. Utoljára a Berlini téren szaladtunk össze, azt mondta, beszélni szeretne velem, rövidesen fel fog keresni. Erre azonban már nem került sor: november végén megdöbbentő hírt hallottunk felőle. Hogy fegyveres ellenálló csoportot szervezett, de a nyilasok fölfedezték, és körülfogták fészküket egy bérház felső emeletén. Több órás tűzharcban csaptak össze, s Fáy Bélát menekülés közben érték utol, a világítóudvar fölött akart átmászni. Mikor látta, hogy a nyomában vannak, visszafordult, és pisztolyával megtámadta üldözőit, többet leterítve közülük- ő, aki nem hitt az egyéni hősiességben. Állítólag tizenegy golyó fúrta át szikár testét, úgy zuhant alá az aknába, de még haldokolva is ellenfeleit gyalázta, azt kiáltozva, hogy hazaárulók és gyáva brigantik. Kevéssel ezután, talán december közepén, nem lévén hová mennem az ostromra készülődő, betongúlákkal teliszórt, fagyos, zord, örökös szirénazúgástól zajos pesti utcán, beültem a Savoy moziba. A nézőtéren katonák, nyi718
