A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

inket, pénzeltünk, vesztegettünk: a közvetítőknek legalább volt mivel érvelniük. Igaz, egész kis vagyont osztogattunk szét a különféle rendőrségi és ár-kormánybiztossági emberek közt, s volt még egy-két izgalmas hetünk - de a vége az lett, hogy míg Fekete úr után nyomoztak, a vizsgálat során mi szép simán kiiktatódtunk az ügyből.

Mikor a németek bevonultak, nagybátyám is megkapta a behívót. Nem ment, hamis alkalmatlansági bizonyítványt szerzett; egy ideig másutt lakott, majd visszaköltözött feleségéhez az Üllői útra. Később azt hallottam, hogy egész iratgyára van, még nyilas párttagsági könyveket is készít.

Egyszer meglátogattam: akkor már a pincében éltek. Nyugodt és derűs volt, mosolyogva cigarettázott, ölében a szomszédjuk négyéves kislánya. Ez a gyerek valósággal szerelmes volt Bélába, és ő is imádta, egész nap eljátszott vele, mesélt neki, cukorral, lekvárral kínálgatta. - Énekelj, Zsuzsika! — biztatta, s ketten együtt kezdték rá:

Ugye felhív holnap telefonon,

Ugye gondol maga is rám...

Utána már annyira lőttek, nem mertem többé elmenni hozzájuk, azt is csak mesélte valaki, hogy az üzletünket feltörték, kifosztották. De mikor a németeket kiverték Pestről, és Budára szorították át: Béla már másnap nálam volt. Tehát megúszta, él - méghozzá nagyon is: teli villanyos tettvággyal, szinte szikrázott az energiától.

— Mi van veled? - förmedt rám. - Úgy ülsz itt, mint akit fejbe vertek. Ebből nem élünk meg: egykettő, ébredj föl, rövidesen kinyitjuk a boltot, indul a szakma...

De már a következő reggelen elképesztő hírrel keresett fel a házmesterük. Béláék, úgymond, fent vacsoráztak a konyhájukban: ekkor Budáról egy német akna csapódott lakásukba, és megölte nagybátyámat. Felesége elájult, de őt csak könnyebb sérülés érte. Bélának azonban éppen fejét vitte el a lövedék, abban a szempillantásban végzett vele - olyan hirtelen jöhetett, nem tudta kidriblizni.

Másnap délelőtt temettük. A rövid szertartást e rendkívüli időkben a bérház udvarán tartották, a lakók kiálltak az emeleti folyosókra. Béla felesége a földszinten, a házmesternél feküdt, onnan nézte a nyitott ajtón át. A pap, mikor befejezte, kezet fogott néhányunkkal, és továbbsietett: még sok dolga volt aznapra. A koporsót - sikerült egész csinosát szerezni - egy szánkóra kötöztük, ketten húztuk ki a házmesterrel a Kerepesi temetőbe. A hó piszkos volt a sok törmeléktől, az utcák eltorlaszolva, telilyuggatva; a szánkó csikorgott, el-el akadt. Amerre mentünk, a batyukat cipelő járóke697