A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

zett, nemcsak a szakmában, de Európa-szerte a bűnügyi nyomozó szerveknél is. Közben azért mindig váratlanul fel-felbukkant itthon, majd néhány hét vagy már néhány nap múltán ugyanilyen titokzatosan nyoma veszett.

Egyszer például, mikor erősen körözték, tudtuk, hogy Pesten van, nálunk is járt, mégse sikerült elcsípniük. Pedig a rendőrség nyilván értesült ittlétéről, a mi lakásunkon is keresték, ám Béla még ingerelte is az elfogására kirendelt kopókat. Volt egy barátnője, valami gazdag ügyvéd felesége, kövérkés, barna asszony - mert mindig a molett nőket szerette. E hölgy szalonjában három héten át minden délután friss rózsák voltak a vázában Béla névjegyével. És a detektívek hiába álltak lesben, hiába faggatták a szépasszonyt, vallatták a cselédséget, senki se tudta, miképp került oda a virágén se tudom, ma se.

Nevezetes, a bűnügyi krónikákban is páratlan csínyje volt az assignata- ügy. Ez a régi, a francia forradalomból való papírpénz olyasmi, mint nálunk a Kossuth-bankó, csak sokkal több maradt belőle: a párizsi antikváriumokban kilószám kapható, mindenféle címletekben. Nos, Béla a Rue Jacob-ban egy barátjával olcsón összevásárolt vagy négyszázezer livre névértékű assigna- tát, majd Csehszlovákiában termettek, s onnan autón, hamis útlevéllel Ausztria felé indultak. Valami egészen kicsi, csekély forgalmú, hegyi határ- állomáson keltek át, ahol nem volt más, csak egy sorompó, egy őrház és néhány vámőr. A finánc szokásos kérdésére, hogy van-e elvámolnivaló, Béla unottan a vállát vonogatta, de mikor az újra eldarálta, hogy arany, ékszer, drágakő, idegen valuta, nagybátyám homlokára csapott, mint afféle feledékeny milliomos:- Hiszen maradt nálunk francia frank!- Mennyi?-Talán négyszázezer...- És az engedély?- Miért, az is kell?

A két utas kérlelni kezdte a fináncot, minden érvvel előhozakodtak, borravalót ajánlottak, még meg is fenyegették, hogy kirúgatják állásából, de az nem tágíthatott az előírástól: amíg nincs engedély, a pénzt letétbe kell helyezni. Erre bosszús, sértődött ábrázattal átadták az assignata-csomót. A kis eldugott cseh falu együgyű vámőre nem tudhatta, hogy ezeket a bankjegyeket rég kivonták a forgalomból, csak azt látta, hogy francia pénz és négy- százezer - még örült is a jó fogásnak, mert a fináncok jutalmat kapnak az ilyen lefoglalt értékek után. Még egyszer gondosan átszámolta, aztán hivatalos, lepecsételt nyugta ellenében az egészet magához vette, a méltatlankodó urakat pedig azzal bocsátotta útjukra, hogy ha a szükséges engedélyt megszerezték, a pénz rendelkezésükre áll. Béláék még aznap Bécsbe értek,

682