A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

...Hát így loptuk az időt, s így múlt el a tél meg a tavasz. És persze kemény előkészületekben a versenyidényre: a végtelen úszások, lövésgyakorlatok, kétkapus edzések után szomjasak voltunk az igazi küzdelemre, dicsőségre. Mikor aztán elkezdődött a bajnokság, rögtön kitetszett, hogy az erős tréning nem volt hiába. A tabella első három helyén akkor már évek óta mindig ugyanaz a három együttes osztozott, az UTE, a MAC és az MTK-a többiek messze mögöttük lubickoltak. S ezen nincs mit csodálni, mert anyagilag is az említettek voltak a legtehetősebb csapatok, játékosaiknak több edzéslehetőséget és számtalan egyéb kedvezést juttattak: a MAC, mint az arisztokrácia és a dzsentrik társadalmi egyesülete, tekintélyes állami szubvenciót húzott, azonkívül főúri adományokat; az UTE mögött az Egyesült Izzó állt (saját uszodával Újpesten), az MTK mögött pedig a mecénás Brüll Alfréd milliói - most pedig, hogy játékosai a BSE-be igazoltak át, a főváros védnöksége alá kerültek. Mi azonban, a zöld-fehérek jórészt a szurkolók áldozatkészségéből tartottuk fenn magunkat - mi szegény csapat voltunk, nem tudtuk kényelmes állásokkal magunkhoz csalogatni a híres játékosokat: minket a közös ügy tartott össze. És mégis, már az első mérkőzésen megtépáztuk a három nagy csapat hegemóniáját, benyomultunk közéjük a tabella elejére. S ha az elsőségre - rosszabb gólarányunk miatt - ezúttal még nem is lehetett reményünk, végig veretlenek maradtunk (mindössze két-három döntetlennel): „kis csapat” létünkre sikerült megtörnünk a jeget.

A bajnokság minden mozzanatának ismertetése nem lehet itt feladatom, de utolsó és legnehezebb mérkőzésünk emlékét - a sokévi bajnok UTE-val szemben - meg kell mentenem a feledéstől. Az elsőséget akkor már nem vehettük el tőlük, csakhogy mi sem akartuk elveszteni veretlenségünket és jó helyezésünket. - Legalább döntetlenre kell végezni! -jelentette ki Németh Jamesz, aki erre a találkozóra mint renegát újpesti - gondolható - különösen készült.

Igen ám, de mit csináljunk Kislégivel, az UTE föntebb nevezett centerével? Hogy foguk le, ki foga le? Kislégi abban az évben hátborzongató formában játszott, egymaga több gólt lőtt, mint csapatának tagjai együttvéve. Ez a középcsatár, említettem, nem annyira technikájával, mint inkább a testi adottságaival érvényesült: egy hústorony, egy kolosszus, mellkasa kö- rülfoghatatlan - lapátnyi tenyerével úgy dobálta hálóba a labdákat, mint tojásokat a serpenyőbe.

Hogy fegyverezzem le, én a kezdő, soványka hátvéd ezt a gólzsákot, ellenfelünk legveszélyesebb emberét? Hiszen fejjel volt nálam magasabb, vastagságra meg pont kétannyi, mint én. Jamesznak pedig éppen szívügye volt, hogy Kislégi lehetőleg leégjen, hiszen őmiatta szorult ki a válogatott674