A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Ferencvárosi szív A bban az évben az FTC vízilabdacsapata egyszerre több ponton is megerősödött. Az UTE-ból átlépett Németh János, vagyis Jamesz, a rettegett középcsatár, többszörös világbajnok, olimpiai bajnok, a magyar vízisport egyik felejthetetlen csillaga. Átigazolását kérte továbbá a III. kerületből Bródy, ugyancsak világbajnok, s az egykori olimpiai győztes aranycsapat kapusa. És az MTK-ból a ferencvárosiakhoz léptem át én is — noha eszembe se jut, hogy magamat akármilyen tekintetben a vízilabdázás említett nagyjaihoz hasonlítsam. Hiszen fiatal, vékonyka voltam, inkább lelkes, mint tapasztalt, inkább technikás, mint állóképes - pedig egy megbízható hátvédnek mindenekelőtt testi erőre, súlyra van szüksége. Annyit azért el kell mondanom sajátosan megszakadt sportolói pályafutásomról, hogy az korán indult és igen változatos volt. Tizenegy éves koromban tűntem fel, egy újpesti „békaversenyen”, ahová Nógrádverőcéről vitt el az ott nyaraló Szigeti IL, s amelyet az UTE lila-fehér színeiben meg is nyertem: egy csokoládés minyon volt a győzelmi díj. Akkor még gyorsúszónak készültem, és a japán sprinterek technikáját tanulmányoztam. Egy-két évi edzés után azonban látni lehetett, hogy nem ez az utam, és mégse én leszek a magyar Miyazaki; - lassan elkedvetlenedtem s az atlétikában próbálkoztam. Néhány esztendei szünet után, hatodikos koromban szálltam újra vízbe, az Eötvös-gimnázium vízipólócsapatának hátvédjeként. Rövidesen a magyar középiskolai válogatottba is bekerültem: 10:1-re vertük az osztrák diákokat. S jóllehet az egyetlen (udvariasságból, edzői utasításra beengedett) gólért, amelynek közelében sem voltam, a Virradat című hetilap engem hibáztatott, ez csak az ellenlábas Pesti Naplómk\ dolgozó apámnak szánt sportszerűtlen mélyütés volt, és akkor már biztosan tudtam, hogy vízilabdázó leszek, állóbekk, semmi más. Gimnáziumbeli sporttársaim mind az MTK-ban játszottak, engem is oda hívtak: így előbb az újonc, majd az ifjúsági csapatban küzdöttem a kék-fehér színekért. A sportolók abban az időben klubról klubra vándoroltak: ebben szerepe volt mindenféle baráti, politikai, még anyagi szempontnak is, hisz az egyesületek versengtek egy-egy jobb játékosért, álláshoz és más előnyökhöz juttatták. Én ugyan jól éreztem magam az MTK-ban, a kitűnő Schlenker keze alatt, de bizonyos nosztalgia és titkos rokonszenv már régen vonzott a fe665
