A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

volt. Egy szabómester volt a gazdám, a szoba csinosabb, tisztább, utcára néző, közepén hintaszék állt.

Atyai barátunk, Frici bácsi, most is segíteni akart, és beajánlott a hatvani cukorgyár Nádor utcai irodájába, hogy nálam jobb adminisztratív munkaerőt keresve sem találhatnának: beszélek németül, angolul, franciául, gyorsírok, gépírok, minden. Be is hívattak, s egy cégvezető másfél órán át nyag- gatott. Már a forró veríték csurgott rólam, és csak azt vártam, mikor menekülhetek ebből az amerikai íróasztalos, bútorpác és dohos dossziésza- gú szobából. Mert igaz, eredetiben olvastam Schillert és Shaw-t, de üzleti levelet még magyarul sem írtam soha életemben, és amikor a cégvezető lediktálta, hogy mai szállítmányunk helyt Hatvan, 35 q, á Pengő 120-, árurabbat 15% - csak néztem rá, mit akar tőlem ez az ember? És gyorsírást is tanultam az iskolában, de csak magyarul: meg se moccant kezemben a puha ceruza, amikor föl s alá sétálva így kezdte: Hochgeehrte Firma! Végre aztán elengedtek azzal, hogy majd levélben értesítenek, ha igénybe kívánják venni szolgálataimat.

Frici bácsi azt mondta, el kell sajátítanom a kereskedelmi alapismereteket, különben sehol se vesznek föl. Vásároltunk egy német üzleti levelezőt, meg Radnai Béla Beszédírás című könyvét. A levelezőt szívesen olvasgattam, elábrándoztam a mintákon, a tárgyalt üzletkötéseken, a Hamburgba, Berlinbe, Bécsbe és viszontszállított sok petróleumon, bőrön, gömbfán, próbáltam elképzelni, mennyi lehet egy vagon füstölt szalonna, meddig lenne elég nekem és barátaimnak. A gyorsírás-könyv rövidítéseit is megtanulgattam, a szabómester feleségét esténként megkértem, hogy diktáljon nekem. Nagyon szerettem gyorsírni, már százötvennel, kétszázzal is írtam, merész, egyéni rövidítéseket alkalmaztam, éppen csak visszaolvasni nem tudtam, amit lejegyeztem, az már untatott, nem volt kedvem megfejteni a sok kusza jelet.

Szeptemberben elkezdődött az iskola, az egyetem; reggel s délben egy óra felé benépesült a Múzeum körút, a belváros. Féltestvérem is, aki az apjánál, egy orvosnál lakott, és vegyészhallgató volt, beiratkozott a negyedik évfolyamra; barátaim többsége pedig a bölcsészkarra járt. Ha találkoztunk, csak este találkozhattunk. Közben az én életmódom is kialakult valahogy. Az Athenaeumtól szeptemberben is megkaptam a száz pengőt. Kosztra alig költöttem - megszerveztem, hogy lehetőleg minden napra meghívjanak valahová ebédre és vacsorára. Budapesten akkor is rengeteg embert ismertem; először is szüleim révén, de kiterjedt baráti köröm által is, bejáratos voltam azonkívül számos lányos házba, és mint az FTC vízipólózója, ismertem a budapesti sportemberek nagy részét. Addig is sokfelé hívtak, de most

653