A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Politzer éppen ezekkel a képességekkel rendelkezett. Hallatlan szorgalommal fejlesztette magában e tulajdonságokat, rövidesen már az egyik nagy hetilap rejtvényrovatát vezette, s több tréfás könyvet is írt, teli betű-, szó-, szám-, kép- és sakkrejtvényekkel. Nemsokára már rejtvénykirálynak nevezték. Volt egy szabadalma is: hogy a keresztrejtvényben a számokat ne a fehér kockák bal felső sarkába írják feketével - mint eddig-, hanem a kihasználatlan fekete kockába fehérrel. De ezt a rendszert csakis ő használta, és a keresztrejtvény alá oda volt írva mindig: Copyright by Politzer J. Megházasodott, de hamarosan el is vált: két kis gyerekét maga nevelte. Evek múltán egyszer-kétszer ott ebédeltem náluk a Tátra utcában. Halálosan imádta ezt a két kis gyereket, mindig épített, fabrikált nekik valamit: bábszínházát, papírmasé várat, villanyvonatot. Volt egy rettentő nagy albumuk, akkora, mint a főkönyv az adóhivatalban, rá volt írva öles betűkkel: ÓRIÁS — ebbe a gyerekek születésétől fogva minden fényképet, hajszálat, kéz- és ujjlenyomatot, szalagot, gratulációt és még minden egyéb beragaszthatót beragasztottak, azonkívül külön rovatban vezették, hogy ki mikor volt rossz és ki jó. Még arra is emlékszem, hogy ezek a gyerekek csak akkor mehettek fogorvoshoz, ha előzőleg jól viselték magukat.

Politzer a háborúban pusztult el. Már elkezdtem írni e történetet, amikor egy ismerősöm, aki ott volt vele Sopronban, elbeszélte a halálát. Vala- mennyiüket egy piszkos és elviselhetetlenül bűzös épületben, a Steiner- féle téglagyárban - ők akasztófahumorral Hotel Steinernek nevezték - szállásolták el. Politzer csak ült, ült a földön, a szörnyű piszokban és bűzben; ha szólították, alig felelt. Később az SS-katonák kihirdették, hogy aki munkára jelentkezik, viszik tovább. Majdnem mindenki jelentkezett, örültek, hogy elkerülnek ebből a dögletes levegőjű épületből. A Hotel Steiner- ben csak valami tizenöten maradtak, köztük Politzer. Hívták őt is, de azt válaszolta, most már csak itt marad ülve. Alig jutottak a többiek valami száz méternyire, hátuk mögött hallották a téglagyárban a német géppisztolyok ropogását.

Hát mi? Politzer eltávolítása után családunk gyorsuló iramban gurult alá a lejtőn. Rövidesen újra elborítottak az előlegek, adósságok, s még mélyebbre csúsztunk, mint azelőtt. Apám mellett föltűnt ugyan később valami kis titkár, de ennek nevét sem írom le egy Politzerről szóló elbeszélésben. Még ma is megvan az a terjedelmes mellékletekkel fölszerelt kérvény, amelyet apám az egyik budapesti bank igazgatójának írt; megvételre kínálta magát, mint csődtömeget, felajánlotta: ha öt évig eltartják, haló porában is minden szellemi és anyagi hagyatéka a bankra száll; bizonyítgatta, milyen előnyös üzlet egy tehetséges író kiaknázása. Választ nem kapott. Nem volt többé erő, amely kiemelje élete útvesztőjéből. A regényt sohasem írta meg: néhány lapnyi jegyzet maradt belőle. Élete - írta ekkoriban 641