A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

A két csendőrrel elmentem a sóhivatalba.- Kérem - mondtam —, nagyon sietek, adjanak mellém lépsérző három, fel kell vonulni.- Tessék? - mondta a hivatalnok.- Na, kérem, ne bolondozzon - mondtam neki unatkozva -, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy mége széd. Tessék nekem rendelkezésemre bocsátani bedevéreszemélagépádiszáda.- Aaaa - mondta -, elég lesz nyolc?- Elég lesz.

Csakhamar nyolc emberrel és két csendőrrel felvonultam a Rákóczi térre. Éppen népgyűlés volt.- Éljen! Éljen! - ordított a tömeg fellelkesülve.

A hatás leírhatatlan volt. Mint a nép bajnokát, lerángattak az emelvényről, vállukra kaptak, és a két csendőrrel, a nyolc sóhivatalnokkal és az ujjongó tömeggel diadalmenetben vonultunk az egyetem felé.- Egyetemi ifjúság! - bőgtem a nép hátán. - A zsarnokság mádaszémiféra mindenütt! Fel, fel, a közös, hazafias kiszédere méra!- Fel, fel - zengett lobogva az ifjúság. - Ez a mi emberünk!

Az egész város lázban forrt. Senki se tudta, miért, de forrt. A katonaságot se lehetett kirendelni, mert nem tudta senki, ki és mi ellen kellene menni a katonáknak, és hogy mi baj van.

Engem délután felrendeltek a külügyminisztériumba. Angol, orosz és német diplomaták vártak sötét arccal, és így fogadtak:- Ön az egyetlen ember, aki rendet tudna csinálni. Mondja meg, fenség, mit üzenjünk a török portának?- Üzenjék meg - mondtam most már nagyon határozottan -, hogy legutolsó szavágyer szerint mi hajlandók vagyunk mipéla nivásza.- Helyes, helyes.

Az ultimátum elment.

Mint hallom, a török porta meghökkent, s a mozgósítás valószínűleg elmarad.

Szerényen mondhatom, ezt nekem lehet köszönni. Azért, nyájas olvasó, csak arra kérlek, máskor vigyáva szábere feledé mi vészekére, ha nekem is - ugyebár, leszel szíves?

{Humoreszkek II. Budapesti emlék - Grimasz. Akkord, Budapest, 2002. [Karinthy Frigyes Összegyűjtött Művei 4. 68-70. old.)

592