A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
lenség. De még ha lélekjelenléte nem is hagyja el, ugyan ki hiszi el neki, egy pillanat alatt, hogy egy ház, ami előtt sok éven át ballagtam el, aminek utcai szobájában vidáman römizek vagy szundikálok, a következő pillanatban úgy omlik össze, mint a kártyavár? Másutt a kártyavárakban is jobban bíznak, mint nálunk a nyolcvanéves házakban. Nálunk, az értelmes rendőr szavára, egyszerűen szétrebbentek az emberek, hátra se néztek, elugrottak, mint ahogy félreugrunk, ha valaki ránk szól: „vigyázz, tócsába lépsz”, mert hiszen tócsába lépni nagyon könnyen lehet. Ha a rendőr bácsi azt mondja, hogy összedől a ház, akkor mérget vehetsz rá, hogy összedől, kár vitatkozni, megfordulni vagy csodálkozva kinézni az ablakon - és ha arra figyelmeztet, hogy kettéreped alattad az utca vagy az egész földgolyó, vagy a nap gyanúsan mozgolódik az égen, lehet, hogy tüstént ránk szakad az égbolt: a pesti ember mindenesetre igyekszik magát biztonságba helyezni, mielőtt a kozmikus esemény viszonylagos ritkaságán tűnődnék. Mert a pesti ember hisz a csodában, lehetségesnek tartja, és minden esetben igyekszik „megtalálni a számítását” a bekövetkező fordulatok eshetőségei közt. És hisz a szerencsében, a jószerencsében éppen úgy, mint a bal- szerencsében, és ha lehet, megpróbálja korrigálni a szerencsét - jól tudja, hogy az esélyek száma végtelen, és az ember akarata, képzelete, ügyessége éppúgy szerepet kap az esélyekben, mint a tehetetlen történés. És az összeomlások, mikor nemcsak egy öreg bérházról van szó, éppoly kevéssé lepik meg, mint az épülő kastélyok kacsalába. Csik mester váratlan, szép győzelme után az olimpiászon több helyen hallottam, hogy a diadal előrelátható volt, ugyanis Csik szándékosan kevesebbet mutatott képességeiből a torna előtt, hogy félrevezesse a vetélytár- sakat, s annál nagyobb legyen a meglepetés. A másik végletet - Pest Janus-arcának másik felét - lásd a Hermész utcai bankcsalás figurái közt: egy paralitikus öregasszony és társai, akik elhiszik maguknak, hogy a stikli sikerülhet! Jóban és rosszban - micsoda bizalom! Érdemes innen föld körüli útra menni - ha új földrészt nem is fedezünk fel, van rá esély, hogy visszatérésünk után újra felfedezzük magunkat. {Naplóm, életem. Válogatta és az előszót írta: Szalay Károly. Magvető, Budapest, 1964. 438-441. old.) 588
