A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Bevonulunk az ülésterembe. Vezetőnk középre megy a Ház asztalához, leülünk a padokba (Gömbös Gyula úrtól bocsánatot kérek, csak miután leültem, vettem észre, hogy épp az ő helyén vagyok - viszont Héjjas Ivánnak ezennel üzenem, hogy meg lehet tisztelve, Reynolds kisasszony, aki az ő padjában ült, sokkal csinosabb, mint például Lendvai-Lehner). A vezető felrohan az elnöki emelvényre, megint lerohan, eljátssza, hogy történt, mikor Kovács képviselő rálőtt Tiszára, és mutatja a golyók helyeit. Kicsit gro- teszkül hat rám a jelenet, így három nyelven elmondva - mintha egymás után egy angol, egy német és egy olasz Kovács Gyula követett volna el merényletet szegény Tisza ellen, ugyanazokkal a szavakkal, miközben ő nyugodtan és megadással ült az elnöki széken. De ahogy a mellettem ülő angolra nézek, egyszerre az ő szemén keresztül, megérzem az emlék vad tragikumát, ahogy kiemelkedik a történelmi és földrajzi egzotikum különlegességével, idegen képzeletben. Kerekre nyílott szemmel bámul az angol - zavaros ismereteiből regényes kép szalad össze, puszták homokján száguldó paripák, villogó fokosok, cifra-szűr, cigánymuzsika. Valószínűen úgy képzeli el Kovács Gyulát, borjúszájú ingben, árvalányhajas kalapban - odakünt, a folyosón lepattan lováról, és karabélyt rántva „ki a legény a csárdában?” kiáltással ugrik a Ház asztalára, miközben bíró uram, a Házelnök, kiveri pipáját.

Egy német úr ül a másik oldalomon, aki, úgy látszik, inkább a praktikum és tisztesség szempontjából mérlegeli az esetet. „Na, Gottseidank, wenn ihm nur nichts passiert ist”, jegyzi meg megkönnyebbülve, mikor megtudja, hogy Tiszát akkor nem találták a golyók. Aztán gondosan feljegyzi, hogy melyik évben és napon történt a dolog, nehogy véletlenül elfelejtse. Na, wenn ihm nichts passiert ist, tűnődik még egyszer.

Kimegyünk a teraszra. Na, mit szól ehhez, mondja diadallal Reynolds kisasszony, Chicagóból, ahogy kitárul előttünk a Duna kettős partkaréja — látott-e már ilyet? Hát bizony, el kell ismernem, ez már valami. Igen? hát várjon csak, most mindjárt megyünk a Margitszigetre, ott fog csak ámulni - mi hárman már voltunk tegnap, tudja, ott van egy meleg forrás... kénes víz, ha bedob valamit az ember, rögtön megkövesedik. Igazán?! (nini, ezt tényleg nem tudtam, pedig háromszor nyaraltam a szigeten!)

A szigeten a három chicagói kisasszony teljesen átveszi oktatásomat. Látván, hogy nem valami tökéletesen értem a vezető hadarását, szépen lefordították nekem érthető angolra. Hallotta? Nem értette jól? Ez egy királylány volt, ez a Margit, szent nő - nézze ezt a követ, ez valami különleges, itt a romok alatt találták, és régi, titkos írás van rajta, olyanféle, mint a hieroglif. Ebben a korban divatban voltak a szentek. Gentlemen preferred Saints, jegyzem meg elmésen. Nevetnek. Olvastam azt a könyvet? Hogyne. De úgy látom, maguk nagyon lelkesednek Magyarországért. Hát mit tudtak

581