A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Vili. fejezet Rettenetes órák- Micsoda? - ordított a maori főnök képéből kikelve -, engem akarsz megvesztegetni, büdös jassz? És még hozzá rongyos portorikóval? Na megállj! Majd adok én neked portorikót! Borzasztó roham következett: a tábornok csak annyit érzett, hogy gallérját függőlegesen ható erők eredője x*y 2 irányban hevesen elmozdítja, míg a föld vonzóereje ellenkező oldalról működésbe lép. Éppen hogy a nehézségi nyomatékot számíthatta ki, azután ennyit mondott csak:- Elvesztünk. Szűk, fehérre meszelt szobába vitték őket, hol egy hideg tekintetű vad elé kellett állniok, akit a többiek Foggal-Mazóurnak neveztek. Egyik szeme helyén csiszolt, kerek üveg volt arcába vésve.- Lela-Ka-Tolni! - mondotta rövid, krákogó hangon. És köpött. Pusst és a tábornokot alacsony, hideg kamrácskába vitték, ahol pokróccal letakart pad állott. A mécs gyér világításánál sápadtan meredtek egymásra.- Mi lesz velünk? - suttogta Puss.- Mindennek vége - mondta rekedten a tábornok. - Foggal-Mazóur, a főpap eldöntötte sorsunkat. Nem láttad, hogy köpött?- Rettenetes! És mit jelent ez? A tábornok ránézett. Arcán két sápadt könny jelent meg, aztán megemberelte magát, és érctelen, síri hangon szólt:- Mihelyt keleten felkél a nap, s a hajnali csillag elalszik: apró darabokra vágva felfalnak bennünket Foggal-Mazóur és a többiek. Imádkozzunk, Puss! IX. fejezet Utolsó percek. Egy új név Reggel öt óra volt. Hamuszürke fény világolt be a rácsos ablakon: Puss és a tábornok félig elalélva, bóbiskolva várták a sötét halált. A tábornok éppen azt számítgatta, hány percük van hátra, amikor a szemben lévő pad alól sajátságos, horkolásszerű hang ütötte meg fülüket. Osszehúzódva vártak. A hang ismétlődött.- Mintha valaki horkolna a pad alatt! - jegyezte meg suttogva Puss.- Egészen olyan - mondotta a tábornok. - És ennek csak egy oka lehet...- És ez?
