Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Perényi Roland: Béla bátyámtól Böhm Tiborig, avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje
Béla bátyámtól Böhm Tiborig avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje PERÉNYI ROLAND „Mindig izgalmas, boldog eseménye volt gyermekkoromnak, ha anyai nagybátyám, Béla, látogatóba jött. Pedig ma már alig tudnám felidézni fiatalabb képét, amilyennek akkoriban láthattam: minduntalan későbbi arca tolakszik elém, a negyvenesztendős vagy még idősebb férfié. Vékony és mozgékony volt, a közepesnél valamivel alacsonyabb, de meglepően erős; vonásai élesek, kemények, orra nyerges, szája nőiesen érzéki, szeme apró és igen eleven, pillantása gyors, szúrós. Kicsi koromból azonban már csak arra emlékszem, hogy arca néha borostás volt, ha ilyenkor megcsókoltam, egy pengőt kaptam a szokásos ötven fillér helyett: ez volt a szőrös puszi, szemben a sima puszival.” Ezzel indítja Karinthy Ferenc Béla bátyám című elbeszélését, amely édesanyja, Böhm Aranka öccséről szól.1 Történeti szempontból Béla bátyám, azaz Böhm Tibor a Karinthy család szű- kebb rokonságába tartozó személyek azon típusához tartozik, akikről nemcsak a családtagok vagy barátok feljegyzéseiből tudunk, hanem „kemény” adatokkal is rendelkezünk. Mindez jórészt annak köszönhető, hogy Böhm Tibor életének egy szakaszát különböző törvényellenes cselekmények tarkították.2 A Karinthy család élettörténetében gyakran mosódik össze fikció és valóság, a család szinte mindegyik tagjához kapcsolódnak különböző - többnyire barátok, is1 Karinthy Ferenc: Béla bátyám. In: Uő.: Baracklekvár és más történetek. K. u. K„ Budapest, 2001. 146-176. old. A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 2001. z Külön köszönet illeti e szám egyik szerkesztőjét, Lugosi Andrást, aki felhívta figyelmemet Böhm Tibor büntetőpereinek levéltári anyagára. 271
