Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban
mondták el), ami jelzi: ezek, legalábbis részben, nem feltétlenül saját nézeteik, hanem a korabeli hatalom által rögzített vélemények - ezért nem igazán kedvezőek a magyar jakobinusokra vonatkozóan. A francia forradalmi jelenet és Martinovics vallomása mint az alvó szerzetesek álmai jelennek meg az előadásban, amely megoldás hasonló funkcióval bír, mint az olvastatás: azt hivatott nyilvánvalóvá tenni, hogy ezek az ilyenfajta történelmi eseményekkel alapvetően szembenálló személyek érzései, gondolatai: ezért nem is értékelhetik dicsőségesként a forradalmat és a forradalmárt. Az 1919-es előadásban a francia forradalom ábrázolása sokkal „szelídebb”, mint a korábbi változatokban: a sans-culotte septembriseur monológja helyett itt polgárok és polgárnők beszélgetése zajlik, továbbá e színpadra állításnál az alkotók kihagytak a szövegből egy, a forradalmi terror kegyetlenségét bemutató, az előző változatban még meglévő strófát: „Hejha! Be vígan Gurigáznak a fők- Tréfásan szökken a vér Pörögnek a dobverők”48 Mindemellett az 1919-es előadás feszültségét is fokozta (akárcsak A ferences apátban) az, hogy a két barát saját, ám velük ellentétben forradalmár szerzetestársuk sorsát idézte fel - ezt az összefüggést hangsúlyozta itt az a megoldás, hogy Gaál-Martinovics ugyanúgy szerzetesi öltözéket viselt, mint a két barátot alakító színészek.49 Az 1919-es előadás létrehozói tehát a legkülönfélébb eszközökkel igyekeztek csökkenteni a költemény (illetve az 1913-as jelenet) forradalomellenes tendenciáit: e törekvéseiket segítette az a szőkébb és tágabb közeg is, amelyben a darab színre került. A Madách Színház ünnepi előadásának programja ugyanis a következő volt: 1. Internacionálé; 2. Ady: A Hadak Útja; 3. Hubay: Csárdajelenet; 4. Karinthy: Vérmező; 5. Ady-vers; 6. Marseillaise. Majd szünet következett, utána pedig a programban Vitéz Miklós: Akiknek egy a sorsuk című szomorújátéka szerepelt, amely a világháborúban részt vevő katonák és hozzátartozóik szenvedéseit mutatta be.50 Az összeállításból a Marseillaise közvetlenül kapcsolódik a Vérmezőhöz azáltal, hogy a jelenetben is éneklik, ám a többi „forradalmi”, „népi” darab jelenléte is a Karinthy- mű „forradalminak” tekinthető elemére, a Martinovics-összeesküvés ábrázolására helyezi a hangsúlyt. Több műsorszám együttesen pedig megalkotja egy forradalmi hagyományrendszer láncolatát is, amelybe - a munkásmozgalmi előzmények, a szociáldemokrata Martinovics-méltatások nyomán - szemesen illeszkedik a magyar jakobinusok csoportja, tevékenysége is: Marseillaise (francia forradalom, munkásmozgalmi hagyományok)51 - Vérmező (Martinovics és társainak összeesküvése) - Internacionálé ta Ld. PIM Kézirattár, V. 1712 4. old. 49 Madách Színház/, m. 6. old. Ld. még: Iványi Antal, Gaál Béla, Molnár József. Madách Szinház — Vérmező. (Papp Rezső felv.) [Fotó.] Színházi Élet, 1919. július 13-19.11. old. so Madách Szinház, /'. m. 6. old. Ld. még: Vitéz Miklós: Akiknek egy a sorsuk. Szomorujáték két részben. Magyarországi Szocialista Párt, Budapest, 1919. sí Révész Mihály a Marseillaise magyarországi 330
