Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Simon Katalin: Karinthy Frigyes fantasztikus útja

azonban prózában tette ugyanezt. Műfaja lényegében a mai napig meghatározatlan. Az alábbiakban azonban nem a könyv unikális jellegéről szeretnék szólni, hanem inkább orvostörténeti vonatkozásaira kívánom ráirányítani a figyelmet.

Karinthy a kortárs írók között egyedülálló érdeklődést tanúsított a természettudományok iránt, fiatalon bejárt az orvosi egyetemi órákra.55 Orvosi műveltségére többször is utal művében.56 Annak ellenére, hogy az orvosokat a korszak humanistáinak tartja, akik az emberiséget fenyegető betegségek ellen küzdenek, látja a betegek kiszolgáltatottságát is.57 Különösen igaz ez a műben a magyar orvosokra, akik, még ha barátai is, végeredményben Karinthyval szemben csődöt mondanak: a diagnózis felállításában nem tudnak segítségére lenni, a vizsgálatokon hűvösek és távolságtartóak. Az író kénytelen maga rájönni a véletlen segítségével bajára, majd ezután „rávezetni” az orvosokat is erre, akik ezután — úgy vélvén, hogy Karinthy nem tud semmit -, (azt hiszik) eltitkolják a beteg előtt betegségét, mégpedig maga a beteg érdekében. Nem

54 Fülöp szerint a naplóhoz és a riporthoz áll legközelebb. Fülöp, I. m. 34. old.

55 Mária, I. m. 644. old.

56 A regény elején szereplő, Cushing-féle agyműtétről szóló film is ezt az érdeklődést támasztja alá. Az utcán rosszul lévő emberről is legyintve jegyzi meg, hogy Jackson-epilepszia (a Jackson-epi lepszia kialakulásánál is agyi elváltozások játszanak szerepet). Vő. Karinthy Frigyes, 2007.18-20. old.

57 Levendel, I. m. 172-174, old. Kardos László is ezt a momentumot ragadja ki elemzésében. „A klinikák és szanatóriumok, a műszerek és gyógyszerek, a vizsgálatok, leletek és diagnózisok, a professzorok és adjunktusok és ápolók, a gépek, műtők, műtétek - mindez, ha úgy tetszik, egy

csoda, hogy Karinthynak (sok, főleg a kérdezni nem merő páciensekhez hasonló társával együtt) az orvosokkal szemben, Mária Béla szavaival, „bűnösség-komplexuma” alakul ki.58 Az ilyen mentalitású orvosok ugyanis nem a beteggel együtt akarják leküzdeni a bajt, hanem a páciens lényének figyelmen kívül hagyásával kizárólag a betegségre fókuszálnak. Az agydaganat diagnosztizálásakor Karinthy orvos barátai is hasonlóképpen viselkedtek, noha az ismerős felett érzett aggodalom túlzott tapin tatot is váltott ki belőlük. Magyarországon tehát nemcsak a felszereltség hiánya, hanem az író nevének és a különleges embernek kijáró nagy tisztelet miatt sem lehetett megoldást találni Karinthy Frigyes problémájára.

Az első pozitív élmény a bécsi Pötzl professzorral kapcsolatban éri, aki sokkal inkább partnerként kezeli az írót, mint korábbi orvosai: nem titkolja betegsége súlyosságát.59 (Igaz, itt a különleges bánásmódban szerepe lehetett annak, hogy a páciens felesége a professzor egyik tanítványa volt.)

A regény kulcspontja Karinthy, a beteg és Olivecrona, a gyógyító kapcsolata. Olivecroháború, egy életre-halálra szóló küzdelem, egy homéroszi viadal tábora, harctere, taktikája és fegyvertára [...] Az emberiségnek szurkoltam a tumor ellen!” Kardos, I. m. 430. old, se Mária, I. m. 645. old.

59 „Orvosi dolgokról szó se esik, mégis pár perc múlva olyan biztonságban kezdem érezni magam, mint a vergődő hajó utasa, aki értesül, hogy a kapitány személyesen vette kezébe a kormánykereket." Karinthy Frigyes, 2007.

91-92. old. Hatvány Lajosnak szóló levele szerint: „Pötzl prof. borzasztó kedves ember...remek ember, sokkal jobb, mint a pesti tanárok, rögtön terápikus kúrát írt elő, amit Pesten nem tudtam elérni." Karinthy Frigyes, 1964.593. old.

310