Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Perényi Roland: Béla bátyámtól Böhm Tiborig, avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje

lálkoztunk. Lehiggadt, mozgása tempó- sabb lett, hangja mélyebb, halkabb. A régi, nyolc esztendő előtti divat szerint készült ruhájában, ujján nagyapám pecsétgyűrűjével szolid kispolgárnak nézte volna az ember, kereskedőnek vagy hivatalnoknak, aki rövid szabadságát tölti a Balatonnál”4 - írja Béláról. Úgy tűnik, hogy a dologházi büntetéssel az igazságszolgáltatás elérte fő célját, a bűnöző jó útra térítését. Béla beszállt apja zsinegüzletébe, s „idővel a polgári életformákba is beleilleszkedett, nagyapámmal lakott az Üllői úton, s főleg szakmabeliekkel, kereskedőkkel barátkozott. Sohasem kártyázott, és ha olykor kávéházba ment, csöndes józsefvárosi helyekre járt, a Miénkbe vagy a Valériába, s legföljebb parti biliárdot játszott. Vasárnap kivillamosozott a meccsre, el-elnézett a lóversenyre is, de csak egészen kis tétekben fogadott, inkább a szép sport érdekelte.”41

Mégis úgy tűnik, hogy Budapest ostromának utolsó napjaiban bekövetkezett haláláig gyakran mozgott a törvényesség határán. Karinthy Ferenc részletesen leírja, hogyan próbál Béla különböző trükkökkel és homályos üzleti praktikákkal minél több pénzt keresni, miután lassan „visszaszivár- gott” a Böhm Aranka és Cini által hosszas családi viták után átvett zsinegboltba, amelyből egy időre kilépett.42 A különböző árdrágító praktikák, a feketézés mind Béla, s talán Böhm Tibor kereskedői tehetségéről, másrészt sajátos háborús túlélési stratégiájáról tanúskodnak: „szinte kényszer40 Karinthy Ferenc, 2001.155. old.

41 Uo. 156. old.

42 Uo. 157. old.

43 Uo. 163. old.

44 BFL VII.183 Tokaji Nagy Lajos budapesti királyi

ré, mániává nőtt benne, hogy mindig és mindenütt, szünet nélkül pénzt kell keresnie. Valami éhség, rettegés maradhatott szívében a hányatott évekből vagy a börtönből, vagy tán a jövő kísérteteitől félt. Reggel, míg az Üllői útról besétált az üzletbe, csak ahogy körülnézett a kirakatokban, megkeresett két-háromszáz pengőt, vett, eladott, közvetített, csereberélt.”43

Forrásaink alapján Böhm Tibor és a családi zsinegüzlet közötti kapcsolat ennél bonyolultabbnak tűnik. A Cini által 1890-re datált cégalapításról keveset tudni. Egy budapesti közjegyző, Tokaji Nagy Lajos iratai között azonban található egy 1898. december elsején kelt kötelezvény, amelynek értelmében Böhm Ignácné, szül. Mangold Hermin édesanyjától, Mangold Mórnétól - az ipolysági Mangold család szintén kereskedéssel foglalkozott - 3000 forintot kap kölcsön, amit kamatok nélkül, negyedévente kell törlesztenie a következő évtől kezdve.44 Feltételezhető tehát, hogy Böhm Ignác a felesége családjától kapott kezdőtőkével ekkoriban nyitotta meg kereskedését. De a család nem 1898 óta, hanem minden bizonnyal már 1895-től kezdődően Budapesten élt. Legalábbis az 1941-es népszámlálás idején a Lipótvárosban lakó Böhm Aranka és a Józsefvárosban lakást bérlő öccse egymástól függetlenül ezt az évet adták meg budapesti illetőségük kezdő éveként.45 Tibor ebben az évben született Budapesten, kb. egy hónappal a polgári anyakönyvezés bevezetése

közjegyző iratai. 1258/1898. Kötelezvény Böhm Ignáczné sz. Mangold Hermin és édesanyja, Mangold Mórné közötti 3000 Ft-os kölcsönügyletről.

45 BFL IV.1419.j Az 1941. évi népszámlálás lakásívei.

291