Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Perényi Roland: Béla bátyámtól Böhm Tiborig, avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje
mindössze egy ügyes tolvajra volt szükség, aki ellopta a tulajdonostól a csekkeket. A párizsi lopást a vizsgálat szerint nem maguk a vádlottak, hanem egy Krizsanovics Antal nevű, csehszlovák állampolgárságú férfi követte el, akit Böhm vallomása szerint Nizzában ismert meg. Azt is elismerte Böhm, hogy 1919 és 1926 között egy másik bűncselekmény - emlékezzünk csak az 1919-es banki csalásra — miatt kénytelen volt Budapestről megszökni és egészen 1926-ig különböző hamis nevek alatt (amiért korábban szintén volt már büntetve) élt külföldön, „hol bujkálása közben ismét különféle bűncselekményekbe keveredett.”23 A csalási ügyben való részvételét azonban tagadta, azzal védekezett, hogy ebben az időben nem volt szorult helyzetben, mert Párizsban kártyán, lóversenyen és „zug üzleteken” sok pénzt keresett. Állítása szerint a bécsi rendőrség akarta belekeverni az ügybe, mert más csekkcsalási ügyekkel is vádolták. Az eddigiek alapján nem csodálkozhatunk azon, ha Böhm a következő jellemzését adja saját életmódjának (a bírósági írnok tolmácsolásában): „Az ő életmódja szélsőséges volt, mert minden évben volt Montekarlóban és az ottani játékai miatt hol volt sok pénze, hol pedig mindenét annyira elvesztette, hogy csak egy öltözet ruhával tért vissza.”24 A bécsi szabó céggel kapcsolatos vádakat szintén tagadta Böhm, állítása szerint a cég ügynöke tukmált rá fehérneműket, de ő - aki „ekkor tisztességes kereskedő fia volt és nem szökött meg a rendelés elől” - kifizette az összes tartozását. ?3 BFL VII.5.C 12275/1925. A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék ítélete, 1930. február 17. Böhm állítólagos bűntársa, Salgó is tagadta bűnösségét. Azt elismerte ugyan, hogy ismerte Böhmöt, de nem volt a barátja, mindössze bizományi árut kapott tőle időnként. A bűntett elkövetésének idején előbb a Garda-tónál volt, ahol egy (közelebbről meg nem határozott) „incidens” történt vele, ami végül párbajhoz vezetett, amiért letartóztatták. Ezt követően Badenben ékszerekkel kereskedett, Innsbruckban viszont állítása szerint soha nem járt. Krizsanovicsot Böhm Tibor mutatta be neki jómódú pozsonyi földbirtokosként, aki Amerikából sok pénzt kapott - aminek egy részét aztán Böhmmel közösen kártyán elnyerték tőle. Az esetnek két további vádlottja is volt. Egyikük Böhm Tibor édesapja, a 62 éves zsákkereskedő Böhm Ignác, akit bűnpártolással vádoltak: a csalás elkövetése után Tibor 40 millió koronát adott át édesapjának megőrzésre azzal, hogy „ha erre üzletileg később szüksége lesz, álljon a pénz rendelkezésre.” A vád szerint Böhm Ignác tudott a pénz származásáról, ő maga azonban azt állította, nem tudott arról, hogy honnan van a pénz. Az ügybe Salgó is belekevert valakit, egy Reimann Bianca nevű elvált nőt, akit még Bécsben ismert meg, majd a vőlegénye lett és közösen betársultak egy szeszgyárba. A vád szerint ő 50 millió koronát kapott Salgótól megőrzésre, aminek származásáról a vallomás szerint ő sem tudott. Végül a tanúk ellentmondásos vallomásainak, valamint az írásszakértők - akik megállapították, hogy Rolla Watt hamisí4-5. old. 24 Uo. 6. p. 283
