Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka

zéseiből lehet rekonstruálni. Ez pedig óha­tatlanul felveti a hitelesség kérdését. Persze egy életrajzi vizsgálódás sohasem lehet egé­szen hiteles és objektív, de ez esetben foko­zottan van jelen a „jellemző” és a „jellem­zett” személy szétválasztásának problémá­ja. Ezért a tanulmány egy része nem annyira Böhm Arankát, mint inkább a köré épült mí­toszokat vizsgálja, amelyek ugyancsak be­szédesek, nemcsak Aranka, hanem a kor­szak irodalmi-társas viszonyai és a kultúrá­ban jelenlévő nőképzetek szempontjából. Böhm Aranka 1893-ban született Ipoly­ságon. Apai ágról újvidéki, anyai oldalról ipolysági zsidó kereskedőcsaládból szárma­zott. Apja, Böhm Ignác, zsák-, zsineg- és ponyvakereskedő, 1892-ben vette felesé­gül Mangold Herminát.3 Aranka bátyja, Ti­bor, szintén kereskedő lett, később átvette apjuk zsinegboltját. Az elbeszélések sze­rint különféle zűrös ügyekbe keveredett, többször elítélték sikkasztásért. Eg)7 akna végzett vele a II. világháború végén. (Alak­ját Karinthy Ferenc „Béla bátyám” című elbeszélése örökíti meg.) Böhm Aranka a huszadik század eleji „Új Nő” jellegzetes, ugyanakkor egyedi figurája. Azé az időszaké, amikor a nők számára elő­ször válik lehetségessé az önálló egziszten­ciateremtés és az intellektuális életben való 3 Czeizel Endre - Erős Erika: Számadás a lálentomról. A Karinthy család genetikai elemzése. Corvina, Budapest, 1995.49. old. 4 Öreg legény szerelme, Mert senki jobban, A magunk szerelmében, A szépítő öregség, Mert túlságosan akarlak, Mikor Szulamit alszik, A vállad, a vállad, Ifjú karok kikötőjében, Csupán magamtól búcsúzom, A bozót leánya, Fekete virágot láttál. „Ezeket a verseket s amiket megkínzott fantáziával mögötte látott, Karinthy nyitott sebként hordozta magával, olyan nyilvános részvétel. Az értelmiségi vagy al­kotó nők társadalmi szerepei ebben az időszakban egyfelől időbeli átmenetet je­lentenek a régi és a modern szereplehetősé­gek között, másfelől térbeli átjárásokat és közvetítést különféle csoportok, a magán- és közélet, központ és periféria között. Az intellektuális ambíciók összefolynak a szoci­ális törekvésekkel, kapcsolódásokkal. Böhm Aranka már egészen fiatalon kap­csolatba került az irodalommal. Az első ta­lálkozást a kortársak egyértelműen az Ady- hoz fűződő fiatalkori viszonyával kapcsolták össze. Hozzá szólnak Ady ,Arany-versei”. Még húszéves sincs, amikor Németh Andor önéletrajza szerint „iskolakönyvekkel és ir­kákkal 1912-ben fel-fellátogatott Adyhoz. [...] Kapcsolatuk Ady verseiből pontosan kielemezhető. [...] Hetyke és kihívó fiatal­ságával húzta, gyötörte Adyt, aztán egy dara­big nem jelentkezett. Várta Ady verseit, lát­ni akarta őket a Nyugatban, és valóban, Ady egyik verset a másik után írta, amelyben mind azt izente neki, hogy látni kívánja.” Klasszikus múzsaszerepbe kerül tehát, de nem a hagyományos, passzív, önalávető, ha­nem a femme fatale-szerű, a férfin hatalmat gyakorolni igyekvő múzsa szerepébe. A má­sik (szexuális) függésben tartása mögött már itt megjelenik az a szükséglete, hogy fo­kitartőan, mintha nem is akarna elszakadni ettől a retrospektív féltékenységtől.” Vö. Fenyő Miksa: Mentegetődzés és ígéret. In: Feljegyzések és levelek a Nyugatról. S. a. r., a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Vezér Erzsébet. Akadémiai - MTA Irodalomtudományi Intézete - Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1975.235. old. 5 Németh Andor-kézirat. Németh Andor hagyatéka. Köszönet Réz Pálnak és Sándor Csillának a szövegekért. 236

Next

/
Oldalképek
Tartalom