Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Perényi Roland: Béla bátyámtól Böhm Tiborig, avagy egy Karinthy rokon bűnözői karrierje
mintegy belülről bomlasztva a polgári társadalmat, külön kihívást jelentenek a bűnüldöző szervek számára, hiszen sokkal nehezebb felismerni a jólöltözött külső mögött rejtőző bűnözőt, mint a hétköznapi, „utcai” gonosztevőt. Az intellektuális bűntettek kérdése különös hangsúlyt kapott az első világháború utáni időszak kriminológiai diskurzusában. A vereséggel járó rossz gazdasági helyzet, valamint a háborút követő forradalmakkal járó erkölcsi „elvadulás” - legalábbis így látták a két világháború között a bűnözést elemző statisztikusok és kriminológusok - általában a vagyon elleni, és különösen a gazdasági jellegű, jól kitervelt intellektuális bűncselekmények növekedését eredményezte. Az 1909 és 1925 közötti bűnügyi statisztikákat elemző Pálosi Ervin kimutatta például, hogy az 1920-24 közötti időszakban a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények száma a „boldog békeidők” időszakának hasonló adataihoz képest sokszorosára növekedett. Pálosi külön hangsúlyozza azon elkövetők számának szaporodását, „akik a szilárd gazdasági pozícióért folyó harcban (...) nem riadnak vissza különböző vagyonelleni bűncselekmények és pedig főleg úgynevezett intellektuális bűncselekmények elkövetésétől, amelyeket hidegvérrel és a leghihetetlenebb fondorlattal néha éveken át készítenek elő.”8 Pálosi ugyanakkor konkrét társadalmi csoportokhoz, foglalkozási ágakhoz köti az intellektuális bűncselekmények elkövetőit. Míg a „műveletlen és kevésbé a Pálosi Ervin: Budapest kriminalitása és moralitása az 1909-1925. években. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1927.48. old. raffinált elemek, akiknek sem megfelelő tudásuk, sem megfelelő fellépésük és külsejük nincsen még ahhoz, hogy áldozataikat fondorlattal félrevezessék”, elsősorban lopással próbálkoznak, addig az „intellektuális, az ipari és kereskedelmi pályákon tevékenykedő egyedek a csalás mindenféle válfaját kultiválják.”9 Ráadásul az intellektuális bűncselekmények elkövetői közt is egyre több olyan ember található, aki már nem alkalmi tettesként nyúl törvénytelen eszközökhöz, hanem visszaesővé válik. Ezek után már nem is lepődünk meg, ha a korszak statisztikáiban azt látjuk, hogy a Budapest területén előzetes letartóztatásba helyezetteknél az 1920-as évek elejére korábban nem látott mértékben megnő a „magasabb műveltsé- gűek” (sajnos a statisztika nem ad több támpontot e kategória értelmezésére) aránya, még a „rovott múltúak”, azaz a korábban már letartóztatásban volt egyének körében is.10 Pálosi ennek ellenére optimista, szerinte a politikai és gazdasági konszolidáció egy évtizeden belül helyreállíthatja a „statusquót azokban a viszonylatokban, amelyek terén a háború és a forradalmak, valamint az infláció folyamán rosszabbodás állott be és állandósíthatja az elért és nagy áron vásárolt javulást, mely több irányban el nem vitatható.”11 Kiemelten foglalkozik az ilyen típusú bűncselekményekkel a korszak teljes kriminológiai tudását összefoglaló, Turcsányi Gyula szerkesztésében 1929-ben megjelent A modern bűnözés című, két könyvből 9 Uo. 46. old. 10 Uo. 56. old. h Uo. 48. old. 275
