Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka
nő.) Karinthyval való megismerkedésekor ő egyértelműbben írófeleségnek készült, mint például Tanner Ilona, a későbbi Ba- bitsné Török Sophie, de nem a férjnek hátteret biztosító és háttérben maradó feleség szerepét képzelte el magának. A Karinthyval való házasság és életforma a saját személye iránt folyamatosan megkövetelt figyelem alkalmas kerete, élménykereső személyiségének megfelelő közege volt. Ha abból a - talán kissé sommás és önkényes — megállapításból indulunk ki, hogy a sikeres életút egyfelől kötődési képességet és lehetőséget, másfelől szellemileg és anyagilag autonóm létezést feltételez (az egészséges személyiség freudi „lieben und arbeiten” tételéhez kapcsolódva), akkor Böhm Aranka felnőtt pályája egészében mégis dekadens folyamatot mutat. Az egyenrangú intellektuális társ igényéből és lehetőségéből (Kertész Tivadarral) az eltartott feleség könnyebb és az írófeleség látványosabb útját választotta. A nők húszas 99 A tanulmány megjelent Borgos Anna Portrék a másikról. Alkotónőkés alkotótársak a múlt évekbeli szűkös társadalmi lehetőségei és saját személyisége egyaránt erre indította. Az írófeleség-szerepre és az intellektuális teljesítményekre vonatkozó ambíciókat ugyanakkor összekötötte a magánszférából való kilépés igénye. De a tanulás mögött álló motívumok is összetettek és időben változók: Böhm Aranka 1914-ben megkezdett tanulmányai a hagyományos női szerepek meghaladását célzó progresszív vállalkozásként foghatók fel. Húsz évvel később ezzel szemben a tanulás olyan megküzdési stratégiát jelentett a számára, amelyen keresztül személyes válságából próbált kitörni, elbizonytalanodott identitását próbálta megerősíteni. Ehhez adódott még hozzá Karinthy betegsége, majd halála, amikor szembesülnie kellett az elemi létfenntartás feladataival is. Az egzisztenciális autonómiáért és a fiairól való gondoskodásért folytatott küzdelem ugyanakkor én-erősítő hatással is volt rá, átalakította személyiségét és értékrendjét." századelőn című könyvének egyik fejezeteként (Nórán, Budapest, 2007.) 270
