Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka

beszélték. így hallottam. El lehet hinni Arankáról, hogy megpofozta...”35 Bonta (Rotschild) János orvos szemta­núként némileg másképp számol be az utolsó időszakról. Eszerint Aranka sorsa már jóval korábban, közvetlenül az Ausch­witzba érkezés után eldőlt.96 A hatszáz fős (zalaegerszegi és környékbeli zsidókkal te­lezsúfolt) vagon megérkezett Auschwitz­ba. A rámpánál az SS tisztek három cso­portba állították őket. Jobbra léptek ki a nők, a gyerekek, az öregek - vagyis az azon­nal gázba küldendők. Középre a férfiak, balra pedig az orvosok, akik abba a „kivéte­lezett” helyzetbe kerülhettek, hogy Men- gele asszisztenciáját alkothatták (maga Bonta János is így menekült meg, és mene­kített másokat is). Böhm Aranka, orvosi identitása tudatában és feltehetőleg me­nekülési ösztönből is, az utóbbi csoportba állt. Az SS-ek rángatni kezdték a nők cso­portjához, ő leguggolva tiltakozott, hiszté­riásán bizonygatva, hogy orvos. „Ez elme­beteg”, mondta egyikük, ezzel végleg el­döntve további sorsát. Egy másik szemtanú, Fenyvesi Zsuzsan­na, így idézi fel a történteket: „Június 8-án, akkor vagoníroztak be. A Böhm Aranka a vagonban megőrült, és amikor első éjjel Auschwitzban betereltek minket egy óriási hodályba, ilyen több ezer embert befogadó barakkok, de ez olyan volt, hogy még tégla­padlója sem volt. [...] O megőrült, és reg­gel agyonlőtték a szemem láttára. Annyi­szor gondoltam arra, hogy Karinthy Ferenc­95 Kosztolányi Dezsőné I. m. 200. old. 96 Interjú a Steven Spielberg projekt keretében. Készítette Bánó András, 1998. Köszönet Bonta Miklós segítségéért. 97 Interjú Erős Rezsőné Fenyvesi Zsuzsannával. nek elmondjam-e vagy ne. A szerkesztő­ségben sokszor láttam Karinthyt, de nem tudtam elmondani neki.”97 Az írott és szóbeli emlékezésekből nem egyetlen történet, hanem egymást részben átfedő, részben kizáró történetek, történet­változatok rajzolódnak ki. Ezekben egyaránt benne vannak a Böhm Aranka alakjáról, il­letve a holokausztról élő, alakuló, csiszolódó emlékek. „Ezt beszélték. így hallottam. El lehet képzelni Arankáról...” - írja Koszto­lányié. Hogy mi volt a minden kétséget ki­záró „valóság” Böhm Aranka halálának kö­rülményeit, utolsó napjait, óráit illetően, feltehetőleg soha nem tudható már meg. Kosztolányi Dezsőné szerint „Karinthy életének tizenhat [valójában tizennyolc], Arankával együtt töltött évéről, de annak ta­lán egyetlen napjáról sem lehet megemlé­kezni anélkül, hogy Arankáról említés ne té­tessék”. 8 Talán ennek az állandó részvétel­nek, nyílt indulati életnek is köszönhető, hogy noha Böhm Aranka nem volt alkotó személyiség, viszonya Karinthyval a maga módján szimmetrikusabb volt, mint író pár kortársaié. Az, hogy nem volt köze férje szakmájához (sőt, sokszor látványosan le­szólta, értelmetlennek nyilvánította), meg­óvta attól, hogy automatikusan Karinthyné- ként kezeljék. Összetett, ellentmondásos jelenség, aki egyszerre maradt a hagyomá­nyos eltartott nő szerephatárai között, ugyanakkor személyiségével radikálisan és látványosan át is hágta ezeket a határokat: egyszerre volt írófeleség, sérült és gyógyító Készítette Sellyéi Anna, 1992. október 14. Köszönet Erős Ferencnek a kézirat rendelkezésemre bocsátásáért. 98 Kosztolányi Dezsőné I. m. 102. old. 268

Next

/
Oldalképek
Tartalom