Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka

birtokba, akár férfikíséret nélkül is, a társas érintkezésnek ezt a félig nyilvános terét.50

„A Hadikban öt óra körül kezdődik a rendelés, a hivatalos óra. Addigra rendszerint be is szállingóznak a törzstagok (előbb rendszerint csak a nők, a férjek később érkeznek): Karinthy Aranka, Klug Böske, Kondor Lívia és én. Azonkívül olykor a szintén szomszédos utcákban lakó - még vagy már nőtlen - férfiak, mint Surányi Miklós, Somlyó Zoltán, Nagy Zoltán, Déry Tibor, Aszlányi Károly. Gyakran benéznek Buda más tájaira való tiszteletbeli tagok: Tersánszkyék, Kosztolányiék, Tóth Árpádék, sőt pesti illetőségűek is, mint Füst Milán, Nagy Lajos, Hunyady Sándor, Tur- csányi Elek, Heltai Jenőék, Howard-Rejtő, Nótiék, Ascher Oszkár, továbbá Aranka leánykori barátnői, férjekkel vagy férjek nélkül: Hisz Manci, Bárdi Erzsi, [...] Koch Rózsi [...] testvérhúgával, Lilivel, és még sokan mások. Néha öten ülünk a törzsasztalnál, néha tizennyolcán. A kávé förtelmesen rossz, néha csaknem ihatatlan. De hát nem is a kávé itt a csáberő. [... ] Elözönlöt- tük, kisajátítottuk, elfoglaltuk ezt a senki földjét, amely klub-jellegűvé, második otthonunkká vált. Az, hogy odajártunk, cezúrát iktatott a délután és az est órái közé, ritmust adott a napnak, bizonyos tekintetben szabályozta életmódunkat.”51

A tízes évek irodalmi kávéháza, amit a New York testesített meg, abban a formában már nem létezik, a kávéház „polgáribb” terep lett, ahol az írók mellett orvosok, ügyvédek és nem utolsó sorban írófeso A nők és a kávéház kapcsolatáról lásd Varga Éva: Hölgyközönség a pesti kávéházakban. Budapesti Negyed, 1996/2-3. 69-93. old.

leségek töltik életük jelentős részét. A kávéház a szóbeliség terepe is. „A hely, ahol a szó szétszóratása megtörténik: a kávéház. [...] mindenkori hely, mozgatható toposz. Akárhol a személyes kapcsolatok azilumává [válik] a társadalmi élet elvont közösségi terével szemben.”52

Déry Tibort a páholy sajátos „antropológiája”, „nyelvjárása”, utalásai, közös nyelve ragadja meg, és az a nem hagyományos szalonjelleg, amely elsősorban a magánügyek „kibeszélésére” szolgáló gyermeki közeget jelent, de amelyben a legközönségesebb pletykákat is áthatja és megemeli a kreativitás, a szellemesség, a játékosság, a kimondás szabadsága.

„A Hadik kávéház foglalt páholya számomra egy tropikus sziget volt Pest úgy, ahogy ismert hullámverésében: bennszülöttei, s vissza-visszatérő átutazói egy külön nyelvjárást beszéltek [...], játékaik egy szabad akaratból meghosszabbított gyermekkort folytattak, a páholy erotikája éjszakai álmaimat. [...] A Hadik kávéház azért is vonzott, mert [...] azzal az eleven szellemi nyüzsgéssel kínált, amely távolról a 18. századi francia irodalmi szalonokra emlékeztetett, kicsinyesebb pesti méretekben persze. [...] Nem irodalmi problémák megoldására gyűltek össze, hanem játékra, pletykára, malackodásra, K.-hoz fűződő barátságuk ürügyén, valójában Aranka és barátnői kedvéért.”53

A Hadik-páholy közönsége többé-kevés- bé állandó volt, férfiak és nők félig-meddig elkülönült közösséget alkottak benne, s ez a

si Devecseriné I. m. 150-151. old.

52 Dolinszky I. m. 158. old.

53 Déry, 1969. 338-340. old.

252