Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka

nye csupa vitalitás, túlfűtöttség, leplezetlen tetszenivágyás; ahova belépett, ott egyszeriben ő vonta magára a figyelmet, valami villamos légkört teremtett maga körül. [...] Nagyszerű emberismerő volt. Ösztönösen, bámulatos érzékkel tapintotta ki mindenkinek leggyöngébb, legsebezhetőbb pontját, s azt vette célba. (...) Ha figyelmeztették, hogy az illetőt komolyan megsértette, vállat vont: »Nem baj, akkor főzöm meg, amikor akarom«.”46

Németh Andor és Déry Tibor a hatás alatt álló férfi szemszögéből mutatják be Böhm Arankát: „Milyen szép volt, milyen félelmetes, milyen tilalmas és milyen vonzó az a vértelen hindu-arc a koromfekete hajkoszorúval a kórházi ágyon!”47

„Beszívtam felém hajló negroid arcának illatát [...]. Az arca kerek [...], bőre sötétbarna, szeme beható, erős csillogása folytán nagyobbnak látszott, mint amilyen volt, nagy, vastag ajkú száján jól ki lehetett venni az arcpirosító el nem dörzsölt apró rögeit a bőr hajszálrepedéseiben: egy illatosított primitív néger kisplasztika. [...]. Ha feldühödött, szépsége szikrázott, elméje is, mindkettő legnagyobb teljesítőképességre emelkedett. Kipiruló mesztic arcával, fekete szemével [...], hullámzó keblével, rövidre vágott haját hátra-hátravetve, ellenállhatatlan volt. (...) Aranka testének ellenállhatatlan nemi sugárzása s vele feleselve borotvaéles, gúnyos szelleme olyan párbeszédet folytatott, amelyet a kiművelt emberfő is tetszéssel hallgathatott [...].”48

46 Devecseriné I. m. 96. old.

47 Németh, 1942.167. old.

46 Déry Tibor: ítélet nincs. Szépirodalmi, Budapest, 1969. 346., 366. old. A továbbiakban: Déry, 1969.

Mind a négy portréban megjelennek az Arankát afrikai, maláji, indián, mulatt vagy hindu szépséghez hasonlító kitételek. Az „egzotikus”, ismeretlen Másik tilalmassá- ga, félelmetessége és vonzása erősen benne van a kultúrában. Füst Milán egy levelében felidézi Aranka kommentárját a férfiak udvarlására vonatkozóan. „Erről eszembe jut Karinthy Aranka, aki egyszer megmutatta, hogy udvarolnak a férfiak: »Lihegnek - azt mondja -, nagyon lihegnek, imádom, imádom, suttogják az imádott nőnek, miközben máris az asztal körül szaladnak utána, és kezdik kigombolni a nadrágjukat.«”4 A groteszk, szinte bohózatszerű képből úgy tűnik, Aranka meglehetősen ironikusan szemlélte az általa kiváltott hatást, és azt a rituálét is, amit a nyers szexualitás köré épült gesztusok hordoznak. Az idézet a szexualitással kapcsolatos frivol és szabad beszédről, s a fonákságok megragadásához való érzékéről is tanúskodik, amire Koszto- lányiné jellemzése is utal.

A Hadik kávéház, mely a húszas években a Karinthy-házaspár törzshelye lett, állandó társaságot vonzott, s ebben Böhm Aranka legalább akkora vonzerőt jelentett, mint Karinthy, ha más altársaságnak volt is a központja. A kávéház a magán- és társasélet, az aktuális köz- és magánügyek azonnali és intenzív megtárgyalásának színtere volt, a kitágult otthon, amely strukturálta a napot és az odajárók életformáját. A két háború közt a nők is egyre gyakrabban vették

49 Füst Milán levele ismeretlennek, Budapest, 1941. október 27. In: Füst Milán Összegyűjtött levelei. S. a. r. Szilágyi Judit. Fekete Sas, Budapest, 2002. 362. old.

251