Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Epilógus - Karinthy Gábor: Rejtvények
pille, ki rászállt kezemre s kit megöltem és eldobtam valaha kicsiny koromban s ki a porba keverődött régesrég eltemetődött orvosságos skatulyáim, színes hálópizsamáim tányérok, amikből ettem s amiket kezembe vettem: villa, kés, kanál és olló, cérna, gomb és más hasonló fontos eszköz, notesz, bicska s egy régi-régi talicska, melyet én néha tolhattam a zuhogó déli napban a nyaraló utcáin át... A süppedős dunnák, cihák melyek közt aludtam s párnák... és azok a furcsa ábrák, amiket már kicsi korban különös kedvvel rajzoltam - Itt maradnak mind utánam! vizsgálgassátok meg mindet míg röpít fenn két láng-szárnyam s olykor-olykor visszaintek jól nézzétek meg ti itt lent e tárgyakat, forgassátok át a helyeket, hol jártam mig röpít fenn két láng-szárnyam s mind messzebbre tűnök, kékes távolokba, végtelenek hullámos árján lebegek, orrom, szemem, szám kitágul ami teher volt: alá hull... Áttetszővé válók, s szállók száz határtalan határon két karomat szerte-tárom ujjaimat is kinyitom... 428
