Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Viniczay Zsuzsanna: Az újra-(nem)-olvasás hagyománya: Epepe
tett- ként, ám egy másik olvasatban az Epepe 56-os, sőt, jellemzően szocialista Budapest— regényként is azonosítást nyerhet. És most nézzük részletesebben a refe- renciális olvasat kijelölte lehetséges deno- tátu mókát. Epepe, vagyis Budapest Az Epepe Városa első közelítésben természetesen Budapest (Budai). Akár mint nagyváros, akár mint speciális lehetőségeket kínáló kilátópont: a regény mint ilyen, beilleszthető egyfelől a Budapest-regények 20. századi magyar, másfelől és következésképpen az 56-ról való, a hatvanas évekre jellemző áttételes regénybeszéd vonulatába. Budapest növekedésének tapasztalata a hatvanas években alátámasztja ezt az azonosítást. A főváros az 1960-1970-es években harmadik modernizációs korszakát élte, és az 1956 utáni ellenforradalmi rendszer konszolidációja nyomán egyfajta „szovjet Párizzsá” vált, a nyugati turisták egy része számára is vonzó szocialista metropolisszá nőtte ki magát a vasfüggöny mögött. A szocialista Budapestnek ehhez a világvárosi arculatához a Cini számára oly kedves és roham léptékben fejlődő Lágymányos is hozzájárult. Ezt a Napló is megerősíteni látszik: „Azt hiszem, ezt az Epepe című regényt csakis egy ilyen kis országban, egy ilyen kis nagyvárosban, mint Budapest, lehet megírni. Ami elég kicsi és vidéki ahhoz, hogy lakói rácsodálkozzanak a nagyobbakra, és elszédüljenek a világ táguló metropolisaitól. 40 Uo. 1. k. 1967-1969. 221. old. (1968. 06. 05.) 41 Pomogáts Béla: „Mikor a rózsák nyílni kezdtek” Másrészt, mégis, itt is városlakók, legalább annyira, hogy megértsék, ha messziről is, a modern nagyváros pszichózisát.”40 Epepe, avagy 1956 Az Epepe - amennyiben denotátumát az 56-os forradalomra korlátozzuk - tipikusként illeszkedik e regények sorába. Pomogáts Béla az 56-os forradalom irodalmi megjelenései között a hatvanas évekre jellemző „tűrt” művek között említi az Epepét.^ Mint a kultúrpolitika tabuinak megkerülési technikája nyer értelmezést a regény „nem realista”: „abszurd”, „groteszk” tendenciája - Déry G. A. úr X-ben című regényéhez hasonlóan -, úgy, mint a főhős kívülálló pozíciója. (A „nem konkrét”, ám e regényeknél közvetlenebb és megengedetten emocionális lírai beszéd biztosította Pomogáts Béla szerint az emlékezet valódi folytonosságát.) Az 56-os írások közé illeszkedve a regény hármas viszonyrendszerbe kerül Karinthy Ferenc életművén belül: egyfelől a Budapesti ősz abszurd-fiktív ellendarabja, miáltal ez utóbbi párregényével is összekapcsolódik, így az Epepe a Budapesti tavasz ideológiai és regénytechnikai állásfoglalásaihoz képest jelentős elmozdulások mentén is értelmezést nyerhet. Az Epepe annyiban is tipikus példája a Pomogáts Béla által felsorolt, a hatvanas években Magyarországon publikált 56-os regényeknek, hogy a forradalom a főhős nem-résztvevő, kívülálló optikájának távolításában jelenik meg: „minden nagyon 1956 az irodalom emlékezetében. Forrás, 2002/4. 97. old. 410
