Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Borbás Andrea: Lágymányosi szív

csolatba, hogy a török hódoltság után a budai szerb kolónia élén lacman állott, s e te- rületet róla nevezték el.” Karinthy maga azonban Schwartz Elemér etimológiáját fogadja el. E szerint az értelmezés szerint a „lágymány” az a nagy tó, mocsár, melynek egy része ma is megvan a töltésen túl. Hogy pontosan milyen is volt ez a táj, arról Karinthy Ferenc több művében is készségesen mesél, hosszú leírásokban mutatja be a vidéket, kiemelve annak rurális voltát. „A Lágymányos valaha a Duna egyik ága volt vagy inkább mocsaras árterülete a budai parton, ahol nyáron is megült az iszapos víz. Mikor az összekötő vasúti hidat építették, a magas töltés kettévágta ezt az óriás pocsolyát. Északi fele nádas, szittyós tavacskává kerekedett; ezt később feltöltötték. A déli részt ellenben, mely összeköttetésben maradt a Dunával, állandóan kotorták, és holtággá, téli kikötővé mélyítették; az álló és folyó víz közt hosszú, keskeny földnyelv húzódik. A földnyelv Duna felőli oldalán halászbárkák sorakoznak, míg az innensőre, a holtágba nyári uszodák települtek, kabinsorokkal, homokkal, a vízbe süllyesztett hordókon ringó pallókkal, a MUE, az NSC, a Levente, a Gyenes, azaz ingyenes. Ezeket két úton lehetett megközelíteni: gyalog felülről, a vasúti híd meg a töltés felől; a Budafoki úti autóbuszmegállótól pedig, va- gyis az öböl túlsó partjáról csónakon.” Igazi paradicsom volt ez a környékbeli gyermekek számára, s Karinthy Ferencnek, a

12 Földrajzi nevek etimológiai szótára. Szerk.: Kiss Lajos. Akadémiai, Budapest, 1983. 8. old.

13 Karinthy Ferenc: Víz fűlött, viz alatt. In: Uő.: Mi van a Dunában? Szépirodalmi, Budapest, 1980.176-177. old. A továbbiakban: Karinthy Ferenc, 1980a.

h Karinthy Ferenc: Lágymányosi éjszakák. In:

későbbi vízilabdázónak meglehet itt vált természetes közegévé a víz. „Fürödni, csónakázni jártunk ide, a víz közepén nádas sziget: klasszikus bújócskahely, s első szerelmi próbálkozásaim színtere.”14 A lágymányosi holtág tehát amellett, hogy igen erősen meghatározta Karinthy Ferenc írói fantáziáját is, megalapozta a vizek iránti rajongását: „Ez a holt ág, nekem ez volt gyerekkorom ősvize, s bár azóta jártam már tengeren, ha óceánokról olvasok, képzeletem csökönyösen ide szorítja be, e szűk, homokos partok közé; a távoli, nyüzsgő kikötők, Rio vagy Hongkong is mindig újra ez a tenyérnyi öböl, ahol a téli pihenőn alig fért el néhány uszály; körötte a kusza külvárosi táj, a fürdőházak, sínek, csúszdák, kémények: nekem ez az őshaza.”15

Persze a mai Karinthy Frigyes út és környéke Karinthy Ferenc gyermek- és ifjúkorában még egészen más képet mutatott: teljes mértékben külvárosnak számított. Olyannyira, hogy Cini nem tartja túlzásnak „falu”-nak nevezni. „A mi kis falunk, ahol felnőttem, és még láttam az omnibuszt a Villányi úton” - írja le a városrészt a Janko- vicsnak adott interjúban. Olyan vidék volt ez, ahol „még több volt a rét, mint a ház”.17 S ha már víz, a Feneketlen tó és környéke is a gyermekkor kedves helyei közé tartozott, de az író fantáziáját is foglalkoztatta, olyannyira hogy a tavat környező rejtélyek regénybetétté váltak: „Erről a tóról Budán egész mondakör alakult, amely gyerekkoráKarinthy Ferenc, 1984.137. old. is Uo. 142. old.

16 Karinthy Ferenc: Szülőföldjeim. Jankovics

Józseffel. In: Karinthy Ferenc, 1984. 427. old. ír Karinthy Ferenc: Lágymányosi éjszakák. Uo. 94. old.

387