Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Benda Mihály: Ki nem tér olykor vissza – avagy lágymányosi és józsefvárosi szellemidézés
ban aztán jól előrehatoltam, a könyvtárnál átvágtam eléje, és visszafelé lépkedve épp szembe találkoztam vele.”25 Pár lappal később Karinthy Ferenc részletesebb leírását adja a korszak Városligetének. Itt, a regény egyik szereplője szemszögéből látjuk a várost. A fiú ahelyett, hogy iskolába menne, a „Városliget felé indult, a borongós, ködös reggelen. Polgárok, házmesterek tülekedtek a járdán, dolguk után siető hangyák. De kint a Ligetben dér lepte még a pázsitot, és a kopasz fák fagyot leheltek. Varjak ültek a fa tetején, és a csősz hegyes botjával döfködte a földet. Köd szállt a Liget felett, és csend volt körös-körül.”26 Peti ezután elmegy a műjégpálya mellett, ahol bricseszes alakok forgolódnak. Majd krumplicukrot vesz, és a Vie Parisienne két utolsó számát. A vurstliban azonban „minden le volt zárva, bedeszkázva, a barlangvasút, hajóhinták, óriáskerekek várták a tavaszt.”27 A leírás a következőkben arról is tudósít, hogy ez idő tájt gyorsfényképészek is voltak a Városligetben. Összegezve elmondható, hogy egy sereg információval szolgál ez a leírás is, de a narrátor a háttérbe húzódik, és a Városligetet az iskolakerülő Peti szemszögéből látjuk. Sokkal metaforikusabb, és így másfajta információt hordoz például az a jelenet, amikor az apa, Karinthy Frigyes ihlet nélkül bolyong a budapesti estében: „befordult a szürke, belvárosi utcába, ahol az esti nép — tőle oly távoli, idegen - megtöltötte 25 Karinthy Ferenc: Kamaszkor. In: Karinthy Ferenc, 1983. 83. old. 26 Karinthy Ferenc: Szellemidézés. In: Karinthy Ferenc, 1979.158. old. már a járdákat, s kigyúltak a gázlángok. Botorkált a kirakatok közt, értetlenül és idegenként járt a zajos esti utcákon. A kocsimon fiákerek, automobilok suhantak el, az emberek tolakodtak valami ismeretlen és homályos cél felé.”28 Ez a leírás a nagyvárosi ember magányát a csalódott Karinthy Frigyes nézőpontjából mutatja be. Ezt a funkcióját a leírás azzal, hogy benne a város labirintusszerűen, nem igazán kiismerhetően jelenik meg, maradéktalanul betölti. A fent idézett novellában a budapesti utcák valósággal a főszereplő rangjára emelkednek éppúgy, mint az Ifjúság, szerelem címűben. E novella Karinthy Ferenc viszontagságos szerelmét beszéli el egy fiatal özveggyel. A nő, Katinka, komáromi és gyakran felutazik Budapestre szerelméhez. Ilyenkor keresztül-kasul bebarangolják „a Gellérthegyet, Várhegyet, Flalászbástyát, Vízivárost és mind a többi vidéket, ahová a szerelmesek járnak.”29 A két fiatal azonban megunja a szép Budapestet, és szeretnének egy kis zugban kettecskén eltölteni pár órácskát. Karinthy Ferenc először a saját lakásukra gondol, amely a Bazilikától „fél perc séta” a Sas utcában. Katinka hamar igent mond az ajánlatra, ezzel nincs is semmi baj, de a mama, Böhm Aranka nem akarja semmiképpen elhagyni a lakást a megbeszélt időpontra. A fiatalok a Bazilika előtt találkoznak ötkor, és az ellenkező irányba indulnak el, mint ahol a lakás található, hogy minél később érkezzenek meg, 27 Uo. 159. old. 28 Uo. 220. old. 29 Karinthy Ferenc: Ifjúság, szerelem. In: Karinthy Ferenc, 2001.106. old. 376 I
