Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

A realizmustól az elképzelt városig: Epepe - Benda Mihály: Ki nem tér olykor vissza – avagy lágymányosi és józsefvárosi szellemidézés

életírásai részben cáfolják ezt az elképzelést. Ritkán találunk nála hosszú városleírásokat, amelyek a 19. századi regényekhez hasonlóan szisztematikusan sorra veszik a városrész jellegzetességeit. így nála a város másképpen önállósul, és helyenként a cselekmény mozgatórugója lesz.

Philippe Hamon a leírásokban kétfajta nézőpontot különböztet meg. Hagyományos formájuk, amikor egy mozdulatlan narrátor vagy szereplő szemszögéből látjuk a tájat vagy az utcarészletet. Ilyenkor egy szereplő vagy a narrátor könyököl, ül vagy áll, és letekint egy magaslatról. De az is előfordulhat, hogy a séta közben megáll, hogy le tudja írni a körülötte lévő világot. Hamon ezzel a típussal szembeállítja azt a másik fajta leírást, amely során egy sétáló narrátor vagy szereplő szemszögéből látjuk a mozdulatlan tájat vagy utcarészletet. Úgy érezzük, hogy az általa szembeállított kétfajta leírás nem áll szöges ellentétben egymással, és létezik közöttük néhány átmenet. Másrészt létezik egy harmadik típus is, amikor egy sétáló ember szemszögéből egy szüntelenül változó tájat ismerünk meg.

A sétáló leírás a 19. század második és a 20. század első felében válik népszerűvé, amikor megjelenik egy új „táj” is, a város, amely tökéletes terepe a sétáknak. Sőt Walter Benjamin szerint a kószáló ember típusát egyenesen Párizs teremtette. Szerinte az „országút ereje más annak, aki

12 Uo. 468-469. old.

13 Citron, Pierre: La poésie de Paris dans la littérature française de Rousseau a Baudelaire. Les Éditions de Minuit, Paris, 1961.1. k. 250. old.

h Benjamin, Walter: Passzázsok. In: Uó: „A szirének hallgatása." Válogatott írások. Vál., ford, és szerk.: Szabó Csaba. Osiris, Budapest, 2001.

járja és más annak, aki repülőgépen száll fölötte el. Ugyanígy a szöveg ereje is más és más, ha valaki olvassa vagy ha lemásolja. [... ] Csak akijárja az utat, tud valamit uralmáról [...] csak a lemásolt szöveg kom- mandírozza annak lelkét, aki vele ekképp foglalatoskodik, míg a puszta olvasó soha nem ismeri meg bensőjének új oldalait úgy, ahogy ezeket a szöveg, az út nyitja meg az újra és újra elburjánzó belső ősvadonon át: mert az olvasó figyelme azt követi, amiként énje mozog álmodozása szabad légterében, a másoló azonban hagyja, hogy mozgását kommandírozzák. A kínai könyvmásolás ezért szavatolta összehasonlíthatatlanul az irodalmi kultúrát, és ezért volt Kína rejtélyeinek egyik kulcsa.”15

Robert Ricatte határozottan elkülöníti a „mozgó leírást” (description ambulatoire) a Hamon által leírt megálló és úgy körültekintő nézőponttól. Szerinte az előbbi nem hagyja magát megállítani egy dolognál, hanem átadja magát „a fél szemmel bizonytalanul látott dolgok káprázatának”16.

Karinthy Ferenc leghosszabb összefüggő városleírása a Szellemidézés elején van. Ez az önéletrajzi regénye a Reviczky utcában játszódik, és egy hosszú helyszínmegjelöléssel indul: „Aki volt már a Reviczky utcában, tudja, mennyire elüt a szürke környéktől, mely felett mindig borús az ég. Sziget a reménytelen Józsefvárosban, a könyvtárral, a Bethlenek, Károlyiak palotá216-217. old.

is Benjamin, Walter: Egyirányú utca. In: Benjamin l.m. 166. old.

16 Ricatte, Robert: La Création romanesque chez les Goncourt 1851-1870. Armand Colin, Paris, 1953. 280. old.

371