Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Papp Barbara: Történelmi kószálások Cini budapesti regényeiben
vak meleg otthonossága, a balatoni vagy Duna-parti önfeledt nyaralások hátterében azonban mindig ott állott a Város, mint a Cini szívéhez legközelebb álló tér. Karinthy Ferenc nem kedvelte a fellengzős meghatározásokat, a barokkos megfogalmazásokat, a túlzó érzelemnyilvánításokat a hazával kapcsolatban: mindezeket elbizonytalanodva, közönyösen, esetleg mosolyra húzódott szájjal figyelte. A szülőföldet, a hazát mégis meghatározónak és felcserélhetetlennek ítélte, hiszen ez az a hely, ahol az ember tudja, mi rejtőzik egy nevetés vagy homlokráncolás mögött, képes olvasni az idegennek semmit sem jelentő mozdulatokból, grimaszokból, megérti a vicc valódi (rejtett) értelmét, és a telefonkönyv csaknem minden oldalán ismerős névre lelhet, mint ahogyan az utcák legtöbbje is régi ismerős. A haza tehát kis dolgokból felépülő eltörhetetlen egész, az átélt élmények és a kitörölhetetlen kötődések színhelye. A fogalom az irodal- már-nyelvész-sportolónak nem csupán teretjelent, hanem az egy szótárt használók, egy klubba tartozók közösségét, az azonos nyelv közel azonos konstrukcióinak szemlélőit. Karinthy Ferenc nem tudta volna másutt elképzelni az életét, mint ebben az országban, mely olykor bosszankodásra, dühöngésre ad okot, de az ember sajátja. S ebben a hazában kiemelt jelentősége van Budapestnek, mely elsősorban jelképezi A Lipótváros fürdőszobáját Balatonnak hívják: valamikor vízzel kitöltött tó volt ez Magyarország északnyugati részében, ma sajnos csak fürdővendégek állnak benne egymás mellett, bár fenekén állítólag még mindig van víz, melyben a lipótvárosiak télen át megvastagodott kamatlábaikat mossák." Vő: Karinthy Frigyes: A Lipótváros ezt a kötődés-érzést, amely nélkül nem érdemes élni. Éppen a fővárosi hidak, az ismerős városrészek képe késztette az ifjú Cinit arra, hogy nemet mondjon édesanyjának, aki őt a háború elől Amerikába invitálta.16 Karinthy Ferenc megörökítette szülővárosa „külső” és „belső” képét — a gyermekkori játékok színhelyét, a „kusza külvárosi tájat”: Lágymányost. A körúti zsinegkereskedés börtönét; az egyetemi épületek körüli nyüzsgést; a bohém írócsalád hétköznapjait, a budai népnevelők vergődéseit és az MTK-ból a Fradiba átigazoló zsidó fiúnak a Ferencváros iránt gyermekkora óta érzett nosztalgiáját és sokáig titkos rokonszenvét: „őriztem a ferencvárosi kaput, őriztem minden érzékemmel, idegszálammal, vércsöppemmel, az ifjú szerelem lángolásával. Fliszen most már én is a bandához tartoztam - a zöld-fehérek, ez a forró közösség gyorsan magába olvasztott.”17 Két „budapesti” regénye, a Budapesti tavasz és a Budapesti ősz szintén a szeretett városról, pontosabban annak két kataklizmájáról - a második világháborús ostromról, illetve az 1956-os forradalomról - beszél. A kószáló feltűnése Walter Benjamin (1892-1940) zsidó származású német filozófus, esztéta hívta életre a kószáló (flâneurj figuráját. Benjamin a története. In: Karinthy Frigyes, 2001.184. old. i6 Szalay Károly: Karinthy Ferenc alkotásai és vallomásai tükrében. Szépirodalmi, Budapest, 1979. 49-50. old. i? Karinthy Ferenc: Ferencvárosi szív. In: Uő.: Baracklekvár és más történetek. K.u.K. Kiadó, Budapest, 2001.80.; 90. old. 343
