Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban
(munkásmozgalom) - Ady-versek (Ady: „a forradalom költője”).52 E tanácsköztársasági május 1-jei műsor hivatott volt azt is kifejezni, hogy a diktatúra mindezen forradalmi hagyományok folytatója, e személyek és e mozgalmak törekvéseinek beteljesítője. A műsor e kapcsolatrendszere pedig a Karin- thy-darab egy olyan értelmezését is jogosulttá tehette, amely szerint a jelenet tulajdonképpen arról szól, hogy a forradalmi eszmék nem pusztulnak el hirdetőik kivégzésével: ha búvópatakokként is, de túlélik az elnyomatás korszakát - hogy majd sok évtized múlva diadalmasan támadjanak fel. Az átalakított, forradalmi műsorba helyezett Vérmező így már illeszkedhetett a diktatúra szemléletébe: ezt segítette az előadás tágabb közege: a tanácsköztársasági május 1-jei ünnepség egésze is - a hatalmas vörös Martinovics- szarkofág-emlékművel a Vérmezőn... elterjedésével kapcsolatban azt írta, hogy „[ajmint a franciáknak akkor [1792-ben] harcidal kellett, úgy kellett itthon a gyermekkorát élő munkásmozgalomnak lelkesítő nóta. A szájon forgó, hazaíiaskodó, mészárlásra buzdító szöveggel szocialisták nem énekelhették a gyújtó dalt. Ezért kellett az uj szöveg és ezért terjedt és lett népszerű a Gáspár [lmre]-szövegü szocialista Munkás-Marséi liaise". Később Csizmadia Sándor írt új szocialista szellemiségű szöveget a Marseillaise dallamához. Ld. Révész Mihály: A Marseillaise és szerzői. Népszava, 1913. május 1.20—22. old. Nem sikerült tisztáznom, hogy ha a Madách Színház 1919. május 1-jei műsorában Karinthy darabján kívül is tényleg énekelték e dalt, az melyik szöveggel hangzott el. 52 A Tanácsköztársaság Ady-méltatásairól ld. pl. Vörös, 1997. passim. Ady A Hadak Útja című versének több részletét a diktatúra idején sokan beteljesedett jóslatokként értelmezhették, pl. Az ünnepi előadásról a Pesti Napló a következőképpen számolt be: „T Madách- Szin/iázban a május elsejei ünnepi előadást az ifjú zenészek ének- és zenekara által előadott Internationale vezette be. Ezután Gaál Béla és Bánhidy Ilona mondtak el forradalmi verseket. Majd Karinthy Frigyes dramatizált forradalmi költeménye, a »Vérmező« került színre, mely viharos tetszést váltott ki a közönségből. Végül Vitéz Miklós szo- morujátékát játszották el.”53 A forradalommal szemben szkeptikus,54 a Tanácsköztársaságot elutasító szerző eredendően a forradalommal korántsem rokonszenvező műve tehát végül a Tanácsköztársaság, egy forradalmi diktatúra idején került színpadra, ahol többször is játszották: MadáchSzínház nagy sikert arat esténként a »Holnap reggel« előadása előtt előadott »Vérmező« című kis egyfelvonásos tragédiával, amelyet Karinthy Frigyes verse után Gaál ezeket: „Új hadsereg a Hadak Utján,/ Új legenda, uj harcos ének:/ Ez a Jövő, a kész Jövő/ S pirkadása a magyar Égnek"; „Minden mienk, csak a tűrés nem/ S nincs hatalom, amely megingat"; „Ez az ország a mi országunk,/ Itt most már a mi kezünk épít.” Ady Endre: A Hadak Útja. In: Ady Endre legújabb versei. Az Illés szekerén. Singer és Wolfner, Budapest, 1909. 83—84. old. - Ld. még: „Minden a miénk!" A Margitsziget átadása a proletárságnak. Népszava, 1919. április 15. 7. old., továbbá: Vince Sándor: Az erdélyi forradalom. Kézirat, hely és év nélkül, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, 965. f. 1. ő. e. II. köt. 183. old. 53 A Madách-Szi nházban... Pesti Napló, 1919. május 3. 8. old. 54 Ld. ehhez még: Halász László: Karinthy Frigyes alkotásai és vallomásai tükrében. Szépirodalmi, Budapest, 1972. 80-83., 89. old. 331
