Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai

A közös gyarapodás pedig egyenlő mérték­ben oszlik meg kettőjük között. Röviden ejtsünk szót a kelengyéről is. A szerződésnek ez a melléklete három rész­ből áll. Az első 15 tételben a mennyasszony fehérneműit sorolják fel, amelyeknek érté­ke összesen 165 Ft. A második rész tartal­mazza a háztartási felszereléseket, beleért­ve a szőnyeget és a bútorokat is. Ez 26 tételt foglal magába, amelynek összértéke 624 Ft és 15 krajcár. Végül 7 tételből áll a női ruhá­zathoz tartozó dolgok felsorolása, amelyek összértéke 196 Ft. így az egész kelengye pénzben kifejezve 985 Ft-ot és 15 krajcárt ért. A listában mind a 48 tételnél feltüntet­ték a pénzbeli értéket, ezért finomabb elemzést is lehetővé tesz azok számára, akik a téma iránt érdeklődnek. Engem elsősor­ban az érdekel, hogy mit tudhatunk meg belőle a továbbra is az ismeretlenség homá­lyában meghúzódó Engel családról. Szeren­csére rendelkezésünkre áll egy elemzés F. Dózsa Katalintól a dualizmus kori városi társadalom menyasszonyi kelengyéjének változásairól. F. Dózsa a Kálvin téri Neu­mann cég 1904-es árajánlatai alapján 300 koronás, 440 koronás, 1200 koronás és 2800 koronás kategóriákat különböztet meg. Létezik persze 10 ezer koronás kelen­gye is, de F. Dózsa szerint az minőségileg nem tér el a 2800 koronástól, ugyanazokból a kategóriákból áll, különbséget csak az egyes kategóriákon belüli nagyobb darab­szám és a finomabb kivitel képez.52 Id. Karinthiné 985,15 Ft-os kelengyéje átszá­52 F. Dózsa Katalin: A menyasszonyi kelengye a városi rétegeknél 1867-1914 között. Folia Historica 3. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, molva 1970,30 koronát tesz ki, azaz durván 2000 koronát. Ha figyelembe vesszük az időbeli távolságot 1878 és 1904 között, ak­kor azt mondhatjuk, hogy Engel Lina kelen­gyéjének értéke megközelítette azt a 2800 koronás kategóriát, amely a drágább kelen­gyék tartozékaiból már mindent tartalma­zott, csak kisebb volt a darabszám és kevés­bé finom a kivitel. F. Dózsa Katalin azonban egy másik összehasonlítási mércét is szogáltat ne­künk. Egy 1878-ban kötött házassági szer­ződés kelengyéjét ismerteti, az értékeket tételenként koronában megadva. De nem­csak hogy ugyanabban az évben kötötték ezt a szerződést, mint Karinthiék, de a ke­lengye összértéke is (1870,50 K), 100 koro­na híján, megegyezik Engel Karolina kelen­gyéjének értékével. Ugyanakkor F. Dózsa példájában azt is tudjuk, hogy a feleség, Engel Berta-aki nem rokona Engel Karoli­nának — egy posztókereskedőnek a lánya.53 'Tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy Engel Karolina édesapja, legalábbis ami a két kelengye közel azonos összérté­két illeti, egy posztókereskedővel azonos vagy ahhoz nagyon közeli társadalmi státu­szú ember lehetett. De ez a tanulmány nem tarthatna igényt a mikrotörténeti jelzőre, ha az Engel családot illetően meg­elégedne ezzel az igen durva szociológiai megközelítéssel. Fentebb nem véletlen merültem bele a közjegyző szótévesztésének részleteibe. Azért nem mindegy nekünk a továbbiak­1975. 92. old. 53 Uo. 99. old. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom