Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai
Fővárosi Levéltárban. Első feladatom az volt, hogy az egyes polgármesteri ügyosztályok részére az újonnan érkezett ügydarabokhoz szereljem a levéltárban őrzött előiratokat. Tudni kell, hogy az 1873. évi városegyesítéskor az igazgatást ügyosztályokra osztották és az elintézett ügyiratokat osztályonként irattározták új (irattári) jelzet alatt, amely jelzet az osztály római számából, az év sorszámából és az irattárba helyezéskor kapott sorszámból állt. Ez azt jelentette, hogyha egy budapesti lakos például útlevelet kért, igazolnia kellett, hogy budapesti illetőségű. Az igazolásnak egyszerű módja volt, hogyha atyja vagy nagyatyja mint budapesti lakos 15-20 évnél régebben kapott már ilyen igazolást, akkor az illetékes IV. ügyosztály átküldte a kérelmet a levéltárnak, ahol az apa/nagyapa ügyiratát szerelni kellett az új kérelemhez, amely elintézés után visszakerült az apa/- nagyapa iratainak alapszámára. - A legtöbb szerelés ennek az ügyosztálynak az anyagában volt. A legtöbb kérelem pedig akkor érkezett, amikor elrendelték, hogy a zsidó személyek igazolják állampolgárságukat. Az 1879-es állampolgársági törvény szerint ugyanis, aki ekkor Magyarországon élt, magyar állampolgár volt, így törvényes leszármazottaik is ilyennek voltak tekintendők. Ugyanígy minősült az a személy is, akinek budapesti illetőségét a székesfőváros már elismerte azzal, hogy névmagyarosítási kérelmét a belügyminisztériumnak előterjesztette és az illető nevét a BM megváltoztatta, akár úgy, hogy felmenőinek 81 Borsa Iván: Emlékezések. 60 év levéltárban. Levéltári Közlemények, 2000/1-2. 234-235. old. Ezúton szeretném megköszönni barátomnak és kollégámnak, Szekeres Andrásnak, hogy felhívta a kórházi ápolási költségeit 1879 után a székesfőváros fizette. Csak egy-két év múlva tudtuk meg, hogy akik akkor nem tudták igazolni állampolgárságukat, azokat kiutasították az országból és az északkeleti határon átadták a német hatóságoknak. Utólag örülhettem, hogy a Karinthy család névmaQ 1 gyarosítási kérelmét megtaláltam.” Borsa Iván 1940 októberétől 1942 júliusáig állt a fővárosi levéltár szolgálatában, és ezalatt az idő alatt, valamikor nyáron Cini igazolást kért a fővárosi törvényhatóságtól, vélhetőleg magyar állampolgárságáról, és a levéltárban Borsa Iván szerelte kérelméhez nagyapja, id. Karinthi József névmagyarosítási iratait.82 De mikor történhetett mindez? Amikor elrendelték, hogy a zsidó személyek igazolják állampolgárságukat, idéztük fentebb Borsa Ivánt. Ezek szerint Cini zsidónak minősült a második zsidótörvény szerint? De mikor rendelték el, hogy a zsidók igazolják magyar állampolgárságukat? A zsidótörvények rendelkezései között nem találtam erre vonatkozó passzust. Igaz, hogy az 1939. május 5-én életbe lépett második zsidótörvény 3. §-a felhatalmazta a belügyminisztert az 1914. július 1 -je utáni (vissza)honosítások és névváltoztatások felülvizsgálatára és hatálytalanítására, de az egyáltalán nem következett ennek a paragrafusnak a rendelkezéseiből, hogy minden zsidó személynek magának kellett volna igazolnia magyar állampolgárságát. Randolph L. Braham szerint a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság figyelmemet a kiváló tudós visszaemlékezésének kutatásaim szempontjából igen fontos megjegyzésére. 82 Borsa Iván személyes közlése. 96
