Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai
1869-től 1872-ig lépcsőzetesen csökkent a számuk (217, 163, 145, 134), míg 1873-ban újra enyhe növekedés tapasztalható (140), végül 1874-ben, amikor Kohn-Karinthi József is benyújtja kérvényét, stagnál (139). 1875-től kezdődően aztán megint újra növekedett, ha nem is minden évben, majd ezután lépett életbe az 1881-es illetékmérséklés, amely új korszakot nyitott a névmagyarosítások történetében. Azt a következtetést tehát mindenképpen levonhatjuk, hogy Karinthy édesapjának ez a lépése időben nem esett egybe semmilyen névmagyarosítási konjunktúrával. Karády és Kozma pedig külön is hangsúlyozza, hogy 1881-ig a névmagyarosításokban semmilyen külső nyomás nem érvényesült. Szemben tehát a Kohn névvel, amit a Habsburgok akaratából kellett viselniük a Karinthyak őseinek,79 minden jel arra mutat, hogy Kohn József szabad akaratából választott magának egy magyaros hangzású nevet a II. József által rájuk kényszerített stigmatikus zsidó név helyett, és ebben még az sem akadályozhatta meg, hogy 1874-ben még mindig 5 forintos bélyeggel kellett ellátnia kérvényét. A majdani id. Karinthi Józsefnek a vármegyei vagy a városi hivatalok valamelyikén keresztül kellett felterjesztenie kérvényét a belügyminiszterhez, akinek kizárólagos joga volt azt engedélyezni. Az 5 forintos illetékbélyeg megfizetésén túl mellékelnie 79 II. József császár 1787. július 23-i, „Zur Vermeidung aller Unordnungen” kezdetű rendelete a zsidókat 1788. január 1-jétől német családnevek felvételére kényszerítette. Vö.: Karády - Kozma /. m. 2002. 32. old., valamint Mollay Károly: Előszó. In: Scheiberné Bernáth Lívia : A magyarországi kellett keresztlevelét vagy anyakönyvi lap- ját. Mindezek ismeretében adódik még az az utolsó lehetőség, hogy a belügyi irattárban tett sikertelen kísérlet után a fővárosi levéltárban próbáljunk meg nyomára akadni ennek a névmagyarosítási kérelemnek. Ha itt akárcsak töredékes formában is nyoma lenne ennek, az azt is jelentené egyben, hogy Karinthy apja 1874-ben, a név- változtatás évében már budapesti lakos volt. Azt már tudjuk, hogy Kohn-Karinthi József 1874-ben még nem mellékelhetett keresztlevelet, mert csak 12 évvel később keresztelkedett meg. Ugyanakkor az anyakönyvi lapot annál is szívesebben vennénk kézbe, mert a fennmaradt pápai izraelita anyakönyvek csak 1848-tól indulnak, amikor ő már kétéves volt. De ezek az iratok Budapest ostromakor örökre elpusztultak. Annak, hogy ezeket ma már nem lehet kézbe venni és tanulmányozni a fővárosi levéltárban, alapvetően az az oka, hogy a zsidó- törvények után a származás- és állampolgárság igazolási ügyek száma olyan mértékűre duzzadt, hogy Budapest Főváros Levéltára kénytelen volt az akták gyors elintézése érdekében az összes ilyen típusú iratot eredeti őrzési helyéről kiemelni és külön kezelni. Abban a körülményben, hogy az eredeti helyükön maradt iratok túlélték a háborút, míg azok, amelyeket kiemeltek, a hozzájuk készült segédletekkel együtt porig égtek, az utólagos értelmező zsidóság személy és családnevei II. József névadó rendeletéig. MIOK, Budapest, 1981. 7. old. so Mindezeket a belügyminiszter 1870. június 1-jei rendelete szabályozta. Vő.: Karády - Kozma I. m. 38-39. old. t 94
