Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai
Cini itt nem fejt ki hitetlenkedő kommentárokat, de mindezen túlmenően az is, hogy bár saját családja eredetéről van szó, mégsem fogalmazódnak meg benne kérdések az Uncle Joe által elmondottak hallatán. Netán a Czeizel és Erős által említett felejtési stratégiát figyelhetjük meg magánál Cininéi is? A család kollektív emlékezetének ez a rövid elemzése tehát nemcsak számos fontos kérdést hagyott megválaszolatlanul, de nem adott olyan támpontokat sem, amelyek alapján megkezdhetnénk levéltári kutatásainkat. Illetve egyet mégis csak. Karinthy Gizela történetéből kiderült, hogy a Karinthi család tagjai evangélikusok voltak. Ezt támasztja alá egy a Czeizelék által publikált 1939-es keltezésű dokumentum is, amelyben a Pesti Német Evangélikus Egyház Budapest, IV. Deák tér 4. sz. alatti Lel- készi Hivatala igazolta, hogy Karinthy Frigyes 1887. június 25-én született, és Doleshall Sándor, fővárosi lelkész keresztelte meg ugyanazon év július 3-án az ágostai hitvallásúak evangélikus szertatása szerint.34 A születési anyakönyvi kivonatból az is kiderül, hogy a Karinthi-Engel házaspár Frigyes Ernő születésekor a VII. kerületi Damjanich utcában lakott, a 27-es szám alatt. A Czeizelék által közölt Karinthy- családfa szerint pedig a legidősebb Karin- thi-gyermek, Elza 1877-ben született. Ez a három adat már elegendő a levéltári kutatások megkezdéséhez, hiszen annyit már tudunk, hogy egy olyan evangélikus vallású házaspárt keresünk, akik az 1877-et megelőző években, de legkésőbb 1877-ben házasodhattak össze. Ráadásul minden kétséget kizáró pontosággal ismerjük mindkettőjük nevét, és azt is tudjuk, hogy Budapesten ismerkedtek meg, majd itt is házasodtak össze. Irány tehát a fővárosi levéltár. Ősök a levéltárban A családtörténeti kutatások alapvetően két forráscsoportból meríthetik az ismereteiket: az anyakönyvekből és a közjegyzői iratokból. Egyelőre anyakönyvi kutatásra nem gondolhatunk, hiszen ehhez túl kevés kiinduló adattal rendelkezünk, és azok sem pontosak. Az utóbbinak azonban - ahogyan azt Benda Gyula is megjegyzi - különösen nagy a forrásértéke a polgári korszak kutatásában. „A feudális társadalomban az egyén erős kontroll alatt állt. Az uradalom és az állam (a megye közvetítésével) rendszeresen számontartotta az alattvalókat, úrbéreseket. A város is ellenőrizte polgárait, lakóit. E korszak társadalomtörténésze megszokta, hogy adó és egyéb összeírások tömege (ha ezeket a mostoha idő vagy a selejtezés nem pusztította el) megkönnyíti munkáját, akár a közösség egésze, akár egyes egyéneinek sorsa érdekli. A polgári korszakban az egyén elvesz a szemünk elől. [Az én kiemelésem. - L. A.] Bár nyilvántartják születését, ingatlantulajdonát, iskolai pályafutását stb., mégis nehezen követhetővé válik. Bizonyára már sokan találkoztak ezzel a problémával saját családjuk történetének kutatása vagy tudományos munka során. A közjegyzői anyag megőrizhetett sok olyan aktust, ami segíthet az eltűnt személyek, családok, események felkuta34 Czeizel — Erős /. m. 18. old. 66
