Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Jakab Réka: Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán
nem veszi be tagjai sorába és nem engedi remekelni őket.92 A kísérlet ekkor elhal. 1837. szeptember 17-én a magyar szabócéh jegyzőkönyvébe azt jegyezték be, hogy a céh attól kezdve izraelita mestereket is felvesz soraiba, akik azonban csak zsidó legényeket és inast tarthatnak.93 A keresztény mesterek által alkotott céhek zsidó mesterekkel szembeni előjogait és kvázi hatósági jellegét számos esetben tapasztalni lehet, amikor a város vagy az uradalom az iparügyben hozzá folyamodók ügyében a céhek véleményét kéri. Klein Dávid zsidó szabólegény remeklésért folyamodott a városhoz, amely az ügyben kikérte a magyar szabócéh véleményét. A céh azzal utasította el Klein Dávid remekkészítését, hogy még csak két évet töltött el legényként, a céh új szabályai értelmében azonban még négy évet köteles vándorolni. 4 A céheknek egy-egy iparos zsidó letelepedési engedélye megadásában is lehetett szavuk. Veisz Adám szabólegénynek a város azzal a feltétellel adta meg a letelepedési engedélyt, ha felvéteti magát a szabócéhbe.95 Buxbaum Jakab piparezezőre minden bizonnyal a Schlezinger Lipót-féle pipagyárban volt szükség, de ő egyelőre csak egy évre szóló ún. tartózkodási jegyet kapott a várostól.96 Veisz Herman sapkás 1857-ben azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy a vásárban a szűcsök között adjon neki sátorhelyet. Ezt azonban a szűcs céh nyilatkozata alapján a város megtagadta. A céh véleménye ugyanis az volt, hogy Veisz Herman - bár van engedélye prémes sapkát készíteni - nem tekinthető szűcsmesternek, csak egyszerű sapkásnak, ezért a szűcsök jogait sem igényelheti magának.97 1848-ban a szabók egy része egymaga dolgozott, mások pedig egy vagy több legényt is alkalmaztak. Neumann Henrik „nőruha készítő” 5 szabólegényt alkalmazott! Khón Adolfné özvegy szabómesterné három legénnyel dolgozott. Szintén nagyszámú szakmát alkottak az irhások, akik 20-an összesen 13 legényt foglalkoztattak. Nagy számuk elsősorban a nyersbőr forgalommal függhet össze. Figyelemre méltó a pipások közössége. Pápán két zsidó pipagyáros is működött, és minden bizonnyal ők alkalmazták a 18 pipáslegény többségét. Rajtuk kívül az összeírás számba vett még 3 pipásmestert és 2 pipakészítőt, róluk azonban nem állapítható meg, hogy önálló kézművesként vagy a „gyár” alkalmazottai- ként dolgoztak-e. A többi hagyományos szakmában dolgozók száma 1-5 között mozgott. 1848-ban 21 zsidó kocsmáros működött Pápán. Ok az uradalomtól kaptak kocsmáltatási engedélyt, és az uradalom borát és sörét mérték. A források szerint ebben az időszakban a Külsővárosban minden utcában volt legalább egy kocsma. Epilógus A forrásokban mindössze néhányszor előbukkanó Karinthy nagyapa, Kohn Lipót esetében még egy rejtvényt kell megoldása VeML IV.I.b 1681/1834. 93 Kapossy I. m. 90-91. old. 94 VeML V.42.a 363/1851. 95 VeML V.42.a 426/1853. 96 VeML V.42.a 393/1853. 97 VeML V.42.a 636/1857. 40
