Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
"ifjúság, szerelem" - Géra Eleonóra: A spanyolnátha Budapesten
A látszólagos átmeneti csökkenést, vagy inkább stagnálást, követően beigazolódott a járványtani szakemberek félelme, a fertőzöttek száma ismét rohamosan növekedett. Októberben 21 499 fertőzöttet jelentettek be a kezelőorvosok, novemberben 9149 főt. A betegek száma szemmel láthatóan csökkent, a halálozási arány ezzel szemben az előző havi 8 százalékról 9 százalékra emelkedett, december elején pedig elérte a 10 százalékot.62 A járvány újabb fellángolása miatt ismételten a Monarchia összeomlása után nagy tömegben hazafelé özönlő katonákat hibáztatták, akik a spanyolnátha mellett egyéb fertőző betegségeket (tbc-t, vérhast, tífuszt) hoztak magukkal. Állítólag egyedül a belgrádi katonai kórházból 950 influenzás katonát szállítottak a fővárosba.53 A katonaság nem tudott önerőből gondoskodni a halottai eltemetéséről, a főváros segítségére szorult. A könnyebb boldogulás reményében a nem fővárosi illetékességű katonák is Budapestre igyekeztek, nagy tömegekben követték őket az elveszített területekről menekülő lakosok. A menekültek egy része rokonokhoz, ismerősökhöz költözött. Akik fedél nélkül maradtak, azok különböző átmeneti szállásokon (pl. iskolákban, jótékony egyletek intézményeiben stb.) vagy pályaudvarokon, közterületeken húzták meg magukat. Az influenza erősödésének egyik kiváltó oka feltételezhetően valóban a városba érkező fertőzött katonák és a menekültek áradata lehetett. A zsúfolt lakásokban élő 52 Az adatok kizárólag a civil lakosságra értendők. Fűváros Közlöny, 1918. december 13.2288. old. 53 A hazatérő katonáknak jelentkezniük kellett orvosi vizsgálatra a lakóhelyük szerint illetékes hatósági orvosnál. A járvány okozta túlterheltség és a emberek a korábbinál is kevesebb és rosz- szabb minőségű táplálékhoz jutottak, hirtelen hideg időjárás köszöntött be, de a tüzelőhiány következtében sok helyen egyáltalán nem fűtöttek, alig lehetett ruhához, cipőhöz hozzájutni.54 A járvány elleni teendők kérdésében megoszlottak a vélemények. A Járványbizottság tagjai három pártra szakadtak. Az egyik szélsőséget egyedül dr. Boros Jenő képviselte, aki a svájci példa nyomán radikális zárlat elrendelését szorgalmazta. Elképzelése szerint csak akkor lehetne véget vetni a járvány terjedésének, ha gyakorlatilag teljesen szüneteltetnék a tömegközlekedést, megtiltanák a beutazást a városba, bezáratnák a hivatalokat és a szórakozóhelyeket. A másik szélsőséget a „nihilisták” népesebb tábora képviselte. Ok az intézkedések többségét feleslegesnek és haszontalannak ítélték: influenzajárvány máskor is volt, a problémát valójában mindig a természet oldotta meg. A legtöbben azon a véleményen voltak, hogy a sok bizonytalanság és az ország csődközeli helyzete miatt túl sok mindent nem lehet tenni. Cselekedni, látványos, de végrehajtható rendeleteket hozni ők elsősorban az emberek megnyugtatása érdekében kívántak. Fontosnak vélték, hogy a külső szemlélők számára úgy tűnjék, uralják a helyzetet. E többségi irányzat képviselői abban egyetértettek a nihilistákkal, hogy tanulni kell az október végi eseményekből, az emberek mozgásterének szigorú korlátozása, radikáleszereltek érdektelensége miatt a rendelkezés csak részben valósult meg. Főváros Közlöny, 1918. november 15. 2171. old.; 1918. november 22. 2194. old.; 1918. december 6. 2253. old. 54 Főváros Közlöny 1918. december 6. 2253. old. 225
