Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

"ifjúság, szerelem" - Géra Eleonóra: A spanyolnátha Budapesten

Háborús mindennapok Budapesten

Az első világháború évei alatt a lakosság élete nagy változásokon ment keresztül. A háttérország lakossága ellenséges katonák helyett a drágasággal harcolt. Vörös Károly számításai szerint egy szakmunkás vagy egy kistisztviselő családjának minimális lét- fenntartási költségei az utolsó békeévekhez képest a háború végére kilenc és félszeresre nőttek. A béremelés nem tartott lépést a szükségleti cikkek árának emelkedésével, de mértéke nem azonosan érintette a különböző társadalmi rétegeket, legerősebben a középrétegeket sújtotta. A köz- és magán- tisztviselők, illetve a katonatisztek jövedelme a háborús években csupán két-három- szorosára nőtt, életszínvonaluk - ugyancsak Vörös Károly adatai alapján - kétharmadával süllyedt.9 A fővárosban az infrastruktúrára fordított kiadásokat drasztikusan csökkentették. Most csupán néhány, a járványbizottság előtt újra meg újra felbukkanó, a járvány elleni védekezéssel szorosan összefüggő kérdésre térek ki. Megfelelő karbantartás nélkül az úthálózat, a tömegközlekedési vonalak és járművek gyorsan amortizálódtak. A rossz állapotú kocsik egy részét felújítás helyett inkább kivonták a forgalomból. Az alább bővebben is kifejtett ellátási nehézségek következtében az utasforgalom a fővárosban és a környékén jelentősen növekedett, fokozatosan csökkenő kocsiszámmal együtt ez a közlekedési eszközök elviselhetetlen zsúfoltságához vezetett.

9 Vörös Károly: A világváros útján. In: Budapest története IV. köt. Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Szerk.:

Hasonló takarékossági okok miatt éjszakánként szüneteltették a vízellátást, különben nappal sem tudták volna biztosítani a magasabb emeletek lakásaiban a vizet, de akadozott a szemétszállítás is. További problémát jelentett, hogy számos munkahelyen ideiglenesen nélkülözték a kellő számú szakképzett munkaerőt.

Az ellátási nehézségek már a világháború első évében jelentkeztek, első lépésként központilag összeírták a meglévő készleteket és bevezették a kényszergazdálkodást, amennyiben ez sem bizonyult elegendőnek, a jegyrendszer bevezetése következett, ami tulajdonképpen a minimális szükséglet állami garantálását jelentette. 1914-ben előszóra szeszfőzésre felhasználható nyersanyagok forgalmát korlátozták, majd a lisztkészítést szabályozták. A jegyrendszert 1915 májusában vezették be a heti 20 dkg-os főzőlisztjegyekkel, a nyár közepére pedig megszervezték a jegyek elosztásáért felelős Lisztbizottságot és liszthivatalokat. Hamarosan zsír- és húshiány alakult ki, a vendéglőkben heti egy hústalan és egy zsírtalan napot vezettek be. A háborús években egyre több élelmiszerre terjesztették ki a jegyrendszert, ezek közül a legfontosabbak a liszt, a kenyér, a hús, a zsír, a cukor, a rizs, a vaj, a kávé, de 1917-ben már bab- és szilvajegyek is forgalomban voltak. A jegyrendszerbe be nem vont élelmiszerekből sokszor annyi sem állt rendelkezésre, hogy a minimális szükségleteket biztosíthassák a lakosság számára. Ebbe a kategóriába tartozott például a

Vörös Károly. Akadémiai, Budapest, 1978.

740. old. A továbbiakban: Vörös, 1978.

212