Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

"ifjúság, szerelem" - Géra Eleonóra: A spanyolnátha Budapesten

gyakran léptek fel szövődmények. Ez leg­többször hurutos tüdőgyulladás vagy mell- hártyagyulladás volt. Nehezítette a beteg­ség felismerését, hogy az influenza által kiváltott hurutos tüdőgyulladás tünetei nagyfokú hasonlóságot mutattak a kiü­téses tífuszban szenvedők hurutos tüdő- gyulladásával. A 20-40 évesek korcsoport­jába tartozó, egyébként teljesen egészsé­ges felnőttek körében a spanyolnátha gyorsan vérzéses tüdőgyulladássá alakult. A későbbi kutatások szerint a vérzéses tüdő- gyulladás a szervezet fokozott immunvála­szának következménye, melynek során a beteg védekezőrendszere elpusztította a tüdőszöveteket. Az idősebbek vagy a kró­nikus betegek halálát inkább a másodlagos fertőzésként fellépő bakteriális tüdőgyul­ladás okozta. Az idősebbek viszonylagos vé­dettségét egyesek azzal magyarázzák, hogy ők talán védettséget szereztek az 1889/1890-es járvány idején.5 A háború utolsó évében kialakult szappanhiány to­vább rontotta a helyzetet, nem tudni, az úgynevezett háborús szappan mennyire pusztította el a mikrobákat, de az Euró- pa-szerte ajánlott meleg vizes kézmosás biztosan nem használt. Az európai sajtó­ban, egy svájci orvos félreértett információi alapján, futótűzként terjedt el az a rémhír, 5 Budai József, dr.: Influenza—madárinfluenza. Fenyeget-e pandémia? Lege Artis Medicinae, 2005. 3. sz. 207-209. old. A továbbiakban: Budai, 2005. Főváros Közlöny, 1918. október 4. 1885. old., Taubenberg—Reid—Fanning, 2005. 6 Főváros Közlöny, 1918. október 15. 1991-1992. old.; 1918. október 18. 2041. old.; A járványbizottság egyik orvostagja még december elején is határozottan állította, hogy tüdőpestisről van szó. Főváros Közlöny, 1918. december 13. 2289. old. hogy valójában tüdőpestisről van szó. Ma­gyarországon a járványügyekben elismert szaktekintély Korányi Sándor cáfolta ugyan az alaptalan híresztelést, de a szóbeszéd később is rendszeresen szárnyra kapott.6 E bizonytalanság és a biztos gyógymód hiányában egyetlen, több évszázad alatt ki­próbált védekezési módszer maradt, a fer­tőzöttek minél szélesebb körű, szigorú ha­tósági intézkedésekkel foganatosított elkülönítése, a különböző csoportosulások megakadályozása. A tömeghisztériától tar­tó hatóságok azonban világszerte óvakod­tak attól, hogy a háborúból és a politikusok­ból kiábrándult lakosság elé tárják a spanyolnátha-halálozás valódi adatait, igye­keztek a számokat lehetőség szerint szépí­teni.7 Az állami hatóságok képviselői a már említett okokból nem merték az emberek szabad mozgását a végletekig korlátozni, a nagyvárosok és a modern tömegközlekedés korában ez amúgy is óriási erőfeszítéseket igényelt volna. Az élelmiszerellátás és más szükségleti cikkek beszerzési nehézségeit a jegyrendszer bevezetésével próbálták enyhíteni. Az emberek órák hosszat sorban álltak a különböző elosztóközpontokban, e sorok valóságos melegágyai voltak az influ­enzának. Az újabb korlátozó intézkedések, még ha a lakosság érdekében történtek is, 7 Az adatok bizonytalanságára egy példa: Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve adatai alapján 1918-ban 26 250 spanyolnátha-esetet jelentettek, a Fővárosi Közlöny ezzel szemben 1918. október 1-je és december 13-a között 34 663 bejelentésről (megh. 2762) adott hírt. Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve XII. 1913-1920. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest, 1923. 150. old. A továbbiakban: BSzSÉ 1913-1920. Főváros Közlöny, 1918. december 20.2322. old. 210

Next

/
Oldalképek
Tartalom