Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)

"ifjúság, szerelem" - Lugosi András: A szegény kisgyermekek panaszai

Jóskát vissza vele, Helén sírt és fenyegető­o zött, de végül is beletörődött.” Fontos tudni, hogy mindkét szerző fő­ként ún. orális forrásokra támaszkodva re­konstruálta az esetet. Szalay Károlynak még volt alkalma találkozni és levelezni Karinthy két testvérével, Gizivel és Uncle Joe-val. Ugyanakkor alapos ismerője Karin­thy gyermekkori naplóinak is, hiszen en­nek minden kiadását ő rendezte sajtó alá,3 de Karinthy iskolai pályafutásának tanul­mányozásához írott dokumentumokat is felhasznált. Czeizel nem találkozhatott már a két testvérrel, de a kettejük által ránk hagyományozott emlékeket a Cinihez fűződő barátsága révén a család még élő tagjainak közvetítésével ismerhette meg a neves orvos-genetikus. A történetnek te­hát az a formája, amelyet Czeizel és Erős is­mertet, magán viseli mindazt a transzfor­mációs hatást, amit ezeken az emlékeken a közvetítők a maguk interpretációs tevé­kenysége révén gyakoroltak. Naiv poziti­vizmus volna a sok különböző forrásból kontrollálatlanul táplálkozó kollektív em­lékezetet az egykori események „ténysze­rű” elbeszélésének tekinteni, ahogy ennek kontrollált elemekre bontása és kritikai megrostálása is terméketlen lenne. Hiszen egy család kollektív emlékezete éppen az efféle lekerekítettségtől lesz az, ami, és bár ez a lekerekítettség csak a hitelesség rová­sára érhető el általában, egy család identi­tásának a megteremtéséhez mégis nélkü­lözhetetlen. A „hogyan is volt valójában” kérdése helyett tehát sokkal relevánsabb az, hogy az adott család tagjai számára mit jelent mindaz, amit családjuk múltjáról a kollektív emlékezet közvetít. Ebből a szempontból pedig éppen azok az emléke­zetet átalakító interpretációk a fontosak, amelyekre a hagyományos történetírás, mint teljesen megbízhatatlan alapokon álló ismeretekre, hajlamos ügyet sem vetni. Ezért jelen írásommal pusztán arra sze­retném felhívni a figyelmet, hogy Helén néni és Uncle Joe történeténeképpen arról az epizódjáról, amelyet Czeizel és Erős a középpontba helyez, fontos nyomokat őriz Karinthy Frigyes gyermekkori naplója. Ha figyelmesen végigolvassuk ezeket az 1898 és 1899 fordulóján írt naplóbejegyzéseket, akkor szinte a szemünk előtt fog kirajzo­lódni Helén néni Uncle Joe-ért folytatott küzdelmeinek az év karácsonyán lezajlott fejezete, legalábbis abban a formájában, ahogy az a naplóban lecsapódott. Mielőtt azonban belemélyednénk ezeknek a napló- részleteknek az aprólékos elemzésébe, ér­demes felidéznünk azt, ahogy a már felnőtt Karinthy Frigyes jellemezte nagynénjét az első világháború kitörése után írt novellájá­ban. „Kicsit össze is kell hogy szedjem a gondolataimat, hogy is volt csak. Hiszen a Jóskát másfél éves korában vitted magad­dal Bécsbe, mikor szegény mama meghalt, és te a tizenkét éves korod óta hófehér ha­jaddal (valami betegségtől lett ilyen, ugye, 2 Czeizel Endre - Erős Erika: Számadás a tálé Htomról. A Karinthy család genetikai elemzése. Corvina, Budapest, 1995.30. old. 3 Karinthy Frigyes: Naplók. In: Karinthy Frigyes, 1964.1964. 65-161.; Karinthy Frigyes: Gyeremekkori naplók 1898-1899, 1899-1900. Helikon, [Budapest,] 1987. S. a. r. és az utószót írta: Szalay Károly. A továbbiakban: Karinthy Frigyes, 1987.; Karinthy Frigyes: Gyermekkori naplók 1898-1899, 1899-1900. Fiáttér, Budapest, 1997. S. a. r. és az utószót Irta: Szalay Károly. 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom