Utazás Karinthyából Epepébe I. - Budapesti Negyed 64. (2009. nyár)
A református kollégiumtól Ferencvárosig - Lugosi András: Cipőcsokor – avagy az asszimiláció rejtélyes szálai
értelművé válik, hogy Karinthy Frigyes kisgyermekkorában, amikor az ember tér- szemlélete kialakul, és az ennek hátterét képező városi alapélményeit megszerzi, nem lakott a Gizella téren. Id. Karinthi József 1904—1907 között szerepel Vigadó utcai, Gizella téri vagy Vigadó téri lakcímeken, amelyek nagy valószínűséggel ugyanazokat a helyeket jelölik. Karinthy Ada azonban 1908-1911 között továbbra isaVi- gadó téren lakott, ezután azonban eltűnik a lakjegyzékből, majd 1916-ban édesapjával és Elza nővérével együtt újra a Gizella téri lakcímmel lettek regisztrálva.89 Ami azonban a leglényegesebb mindebből, az az, hogy Karinthy Frigyes családja csak nyolcadikos gimnazista korában tűnik fel először ezen a lakcímen, ahol valamikor édesanyja is lakott családjával. Az az érzésem, hogy Karinthy Frigyesnek a család kollektív emlékezetébe Cini által beírt városi alapélményének mélyén a túl korán elvesztett anya emléke húzódik meg öntudatlanul, vagy Schacter fogalomhasználatát követve: implicit módon. A belvárosi Gizella teret mint városi alapélményt pedig az asszimiláció szimbólumaként is értelmezhetjük. Annak magyarázatát, hogy Cini a felejtésnek a nagyapjától eredeztethető hagyományát, paradox módon a zsidóüldözések korában kell keresnünk. A Károly király úti zsinegüzlet, amely 1936-ig az Orczy-ház- ban, majd utána a lebontott épület helyén felhúzott ideiglenes építményben működött, identitásképződése szempontjából negatív értéket hordoz műveiben. „így lett 89 BCzLj 1904-5. XVI. k„ 1905-6. XVII. k„ 1906. XVIII. k„ 1907-8. XIX. k„ 1908-1911. XX-XXIII. k„ 1916. XXVII. k. 90 Karinthy Ferenc: Egyetem. In: Uő: Baracklekvár és belőlem zsinegkereskedő, s az is maradtam még sokáig, éveken át. Nem tudtam megszeretni ezt a mesterséget sem, s volt, amikor szétvertem volna a dohos, vastag falú bolthelyiséget, amely reggeltől késő délutánig börtönöm volt.”90 Egészen más érzelmekről tanúskodik azonban ferencvárosi élményeit feldolgozó novellája. „Diákkoromban az Üllői úton laktunk, s ha veszélyes napokon iskolát kerültem, többnyire a közeli FTC-pályán kötöttem ki, néztem a legendás zöld-fehér labdarúgók edzését. És persze vonzott a híres Fradi-ro- mantika, a Patakik, Sárosik, Toldik törhetetlen küzdőszelleme.”91 Azt pedig, hogy ez nemcsak a sport iránti szenvedély megnyilvánulása volt, hanem a Karinthyak asszimilálódásának-integrálódásának befejező mozzanata, arról tanúskodjon a következő idézet: „A tréningeken attól fogva már hátul álltam, híven silbakolva a centerek mellett; őriztem a ferencvárosi kaput, őriztem minden érzékemmel, idegszálammal, vércsöppemmel, az ifjú szerelem lángolásával. Fliszen most már én is a bandához tartoztam — a zöld-fehérek, ez a forró közösség [Az én kiemelésem. - L. A.] gyorsan magába olvasztott.”92 Ez a ferencvárosi forró közösség erősebbnek bizonyult Amerika csábításánál, de felülírta a háború és a zsidóüldözések borzalmait is, s ezen a ponton, amikor az implicit emlékek explicitté váltak, végállomásához érkezett az az asszimilációs folyamat is, amely jó száz évvel korábban feltehetően a pápai református kollégiumban vette kezdetét. más történetek. K. u. K., Budapest, 2001. 77-78. old. sí Karinthy Ferenc: Ferencvárosi szív. In: Uo. 80. old. 92 Uo. 90. old. 102
